Alloszekes fedelszek hosszmetszet
A fedélszéknek vagy fedélszerkezetnek nevezzük a különböző funkciójú és helyzetű elemekből kialakított térbeli tetőszerkezetet. A fedélszék a tető formáját megadó, támasztó- és merevítőrudak, fagerendák, vagyis a fedélszerkezet elemeinek összessége.
A fedélszék elemei és típusaik
A szelemenes fedélszerkezetek legfőbb jellemzője, hogy a szarufákat a tetőgerinccel párhuzamosan futó vízszintes fagerendák, a szelemenek támasztják alá. Ezekre ható terheket koncentráltan adják tovább az épület teherhordó szerkezeteinek a minden negyedik szaruállásban felállított székoszlopok. A székoszlopok helyzete függőleges vagy ferde, hogy a teherátadás a főfalakra minél közvetlenebb legyen. Vannak állószékes, dőltszékes és bakdúcos fedélszerkezetek.
A legtöbb hagyományos típus az üres fedélszék, torokgerendás fedélszék, szelemenes fedélszék, és a bakdúcos fedélszerkezet. Az üres fedélszék két szarufából és a kötőgerendából vagy a szilárd födémből áll. A kötőgerenda végei sárgerendák közvetítésével fekszenek fel a falra. A sárgerendák régen a koszorú szerepét is betöltötték a kis fesztávolságú épületekben. A viharlécek szolgálnak a hosszirányú merevítésre, és a szerkezet két oldalon kb. 45°-os szögben a szarufák belső oldalára szegezett vihardeszka. A tető tálalásához kapcsolódó részek és a padlásfödém megítélése az adott helyzet szerint változik.
A torokgerendás fedélszék az üres fedélszéknél is gyakoribb típus: 10-11 m-es fesztávméretre és tetőtér-beépítésre ad lehetőséget. Csak a torokgerenda jelent szerkezeti többletet, ez a szarufák közbülső megtámasztására beépített gerenda vagy pallópár. Nyomott rúd, többféle alkalmazását ismerjük. A legősibb változatnál a vízszintes helyzetű gerendát kétoldali hevederpárral rögzítették a szarufákhoz, a gerenda lecsúszását pedig gáncsfák akadályozták meg. A torokgerendát nem ajánlott 4,00 m-nél hosszabbra venni.
A szelemenes fedélszerkezetek legfőbb jellemzője, hogy a szarufákat a tetőgerinccel párhuzamosan futó vízszintes fagerendák, a szelemenek támasztják alá. A teherátadás ezen módja miatt a székoszlopok beépítési helyén erőtani szempontból nem elmozduló csomópontú, csuklós rúdszerkezetű főállások alakulnak ki; mellékállások pedig ezt követik. A szarufák hossza elméletben korlátlanul növelhető, ha a szelemenek és székoszlopok számát is növeljük.
A bakdúcos fedélszerkezet középfőfalas épületeknél lényegesen kedvező lehet, mivel a belső tér hasznosítása korlátozottá válik, de a teherátadás és a tetőidom megoldása összetett. A bakdúcok számától függetlenül a fedelezés legjellemzőbb pontja, hogy a székoszlopok egy vagy két pontban támaszkodnak a födémszerkezetre. A bakdúcos fedélszerkezet maximális fesztávolsága 12-13,00 m.
A dőltszékes fedélszerkezet a kötőgerendás két állószékes megoldásokhoz képest a külső falakhoz közelebb hozza a székoszlopokat, de hátránya a csökkent tűz- és szerkezeti merevség. A süllyesztett fedélszerkezetnél (süllyesztett vagy beépített) a középfőfalas épületekben a tetőgerinc felé dőlő dőltszékek a külső falakhoz közelebb kerülnek, előnyt és hátrányt is hozva a mosó- és ács-kötések tekintetében.
A kontytető fedélszéke a nyeregtetőknél ismert megoldások közé tartozik: a tetőcsúcsot megtámasztó oszlop a torokgerendák vagy kötőgerendák magasságából indulhat. A kontyolt tetőnél a tetőhajlások és a falak egyidejű elhelyezése a tetőszerkezetek összetettségét növeli. A kontytető variánsai a tetőtér-beépítés lehetőségeit növelik, de nagyobb szakértelmet igényelnek.
A sátortető fedélszékét szilárd födémre ültetett állószékes tetőszerkezetként alkalmazzák, melyet középszelemenes és állószékes megoldásokkal készítenek. Az alacsonyabb beépíthetőség miatt a jelenlegi beépítésben az üres fedélszékhez képest korlátozott a padlástér beépítése, bár a tetőteret a sátortető átépítésével is növelhetjük. A kontyolt nyeregtető utólagos sátortetővé alakítása is elterjedt, hiszen a tetőtér beépítése során a padlástér szűkösege hasonló problémát jelent.
A manzardtető minden esetben szelemenes fedélszék, amely jellemzően nagyobb épületszélességek igényét szolgálja ki. A kontyolt tetőszakasz jellemzői azonosak a kontytetőknél megismert pontokkal, és az összetett tetőidomok összekapcsolódó felületei gyakran bonyolult fedélszerkezethez vezetnek. A hajlatok, vápák és más tetőformák összefonódása komoly tervezési feladatot jelent.
Az új típusú fedélszerkezetek lényeges előnye, hogy kevesebb faanyagot és élőmunkát igényelnek, így tetőtér-beépítéseknél különösen ajánlottak lehetnek. Tetőtér-beépítés során a szarufa fedélszerkezetek közös jellemzője, hogy minden szaruállásuk azonos kialakítású, és egyszerű kötésekkel rögzíthető. A félnyeregtető, a szelemenes fedélszéket és a különböző típusokat (pl. RRFA) a korszerű építőipari gyakorlatban ismerik és alkalmazzák.
Elrendezések és méretezés
A fedélszerkezetek ábrázolására általános elveket alakítottak ki, például az üres fedélszék alaprajza felülnézeti nézetben, a vízszintes síkban lévő faelemek jelölései. A keresztmetszeteket és hosszmetszeti metszeteket méretezni kell, és a fő- illetve mellékállások tengelyeit fel kell tüntetni. A tetőfödém és a kéményfedő kövek megjelenítése fontos az alaprajzi részletekben. A csomóponti elemeket ragasztott lemezekkel és kötőelemekkel lehet összekapcsolni, és a tartószerkezetek méretezésekor figyelembe kell venni a tetőtér-beépítés lehetőségeit is.
A szarufa fedélszerkezetek közös jellemzője az azonos szaruállások és a hosszirányú merevítés. A fesztávolságok a különböző típusoknál 3-4 m mellékállásokkal és 1,0 m távolságokkal jelennek meg a főállások között. A kötőgerendák és szarufák kapcsolatai gyakran szeglemezekkel vagy ragasztással történnek, a hosszirányú merevítés szükségességét viharlécek és szélrácsok biztosítják. A szerkezetek többsége egyszerű kötésekkel és alacsony szakmai felkészültséget igényel a gyártás során, de a modern tervezés és a számítógépes méretezés megkívánja a mérnöki megközelítést is.
Előregyártás és modern tendencia
Különleges fa fedélszerkezetek között kiemelkednek a ragasztott fatartók és a csuklópontos kapcsolásokkal dolgozó elemek. A ragasztott fatartók előnye, hogy a tartók nagy fesztávokat is át tudnak hidalni, és a tartókat két fél darabból állítják össze, így könnyebb a szerelés és lehetőség nyílik különböző ívű tartók készítésére. A követelmények szerint a ragasztott tartók lehetnek egyenesek vagy ívesek, a beépítés után statikailag megfelelőek legyenek.
Az előregyártás hazánkban is terjedt, több típus és vállalat kínálja az elemeket, például torokgerendás fa fedélszerkezetek és az AZ típusú előregyártott elemek. Ezek a rendszerek csökkentik az élőmunka szükségletét, gyorsabbá teszik az építést és lehetőséget adnak nagy fesztávolságok lefedésére minimális kötőelemmel. A korszerű megoldások között szerepelnek csavarbiztos kapcsolások, GANG-NAIL típusú kapcsolóelemek és egyéb, gyártás során előállított kapcsolóelemek.
A 4. fejezetben foglalkozik a csuklópontok és a kapcsolatok méretezésével, és kiemeli, hogy a mérnök jellegű fedélszerkezetek tervezése és méretezése komplex feladat. A könyv célja, hogy általános eligazodást adjon a tartószerkezeti viselkedésről, a modellezés lépéseiről és a teherbírási és használhatósági követelmények kielégítésének módszereiről.
Általános jellemzők és gyakorlati megfontolások
- A szarufa fedélszerkezetek minden szaruállása azonos kivitelezésű, egyszerű kötésekkel rögzíthetők.
- A tetőtér-beépítésekhez a kötőgerendák és a székoszlopok működése megfontolva tervezhetőek, hogy a helyiségek használhatósága ne legyen korlátozott.
- A különbségek a fedélszerkezetek között gyakran a fesztávolság és a hasznosított tér mérete alapján alakulnak ki (pl. két állószékes vs. három állószékes rendszerek).
- A modern megoldások közé tartozik a többcsuklós és a RRFA típusú fedélszerkezetek, amelyek nagy fesztávolságokat is megengednek és közkedveltek ipari létesítményekben is.
- A tetőfedő anyagok kiválasztása és a vízszigetelés kiemelten fontos a tető élettartamának és a belső tér komfortjának biztosításához.
Tetőfedési megoldások és példák
A fedélszerkezetek sokfélesége miatt különféle tetőidomok és fedéskép alakulhat ki. A szarufapárok és a kapcsolódó elemek elrendezése a tetőforma meghatározó eleme. A leggyakoribb tetőformák között megtalálható a szelemenes fedélszerkezet, a kontytető és a sátortető változatai, valamint a manzárdtetők. A fedéshez alkalmazott anyagok lehetnek cserép, fazsindely, műanyag hullámlemez, bitumenes lemezek vagy acéllemezek is, és ezek kombinációi is előfordulhatnak. A tetőívek és a falak kapcsolata a vízszintes erők felvételében kiemelt szerepet kap.
A könyv konkrét példákat és ábrákat is használ, hogy bemutassa az egyes szerkezetek működését, csomóponti megoldásait, és a méretezés alapelveit. A példákban szerepelnek üres fedélszék, torokgerendás fedélszék, szelemenes fedélszék és bakdúcos fedélszerkezetek különböző variánsai. A tájékoztató jellegű ábrák segítségével nasledja a tervező megértheti a kapcsolatok és a teherút útját a tetőteret érintő terheléseknél.
Az alábbiakban röviden összefoglalva a főbb típusok közötti különbségek és alkalmazási területek:
- Üres fedélszék: egyszerű felépítés, két szarufából és kötőgerendából áll; padlásfeljáró és közlekedés figyelembevételével tervezhető és beépíthető.
- Torokgerendás fedélszék: közbülső torokgerendával megtámasztott szarufapárok; nagyobb fesztávokra és tetőtér-beépítésre alkalmas.
- Szelemenes fedélszék: szelemenek támasztják a szarufákat; támasztóállások gyakran három állószék vagy több; lehetővé teszi nagy fesztávolságok lefedését.
- Bakdúcos fedélszék: ferde dúcokkal támasztott székoszlopok; középpontos támasztás a födémen; belső tér hasznosítását korlátozhatja, de nagy fesztávolságokra jó.
- Félnyeregtető és egyéb különleges tetőidomok: kontyolt illetve sátortetői megoldásokkal lehetnek jelen a tetőtéren, gyakran összetettebb szerkezetek.
- Ragasztott fatartók és prep. elemek: nagy fesztávokra adnak lehetőséget, gyártás és előregyártás jellemző, mérnök jellegű megközelítés szükséges.
Összegzés
A hagyományos fa fedélszerkezetek és modern mérnöki megoldások mellett a tetőfedés dinamikusan fejlődő területe. A szelemenes és a ragasztott fatartó alapú rendszerek lehetővé teszik a tetőtér-beépítések széleskörű kihasználását, miközben a teherhordó rendszer egyszerűségével és gazdaságosságával is számolni kell. A különböző típusok közötti választást befolyásolja a fesztávolság, a tető hajlásszöge, a padlástér hasznosítása és a födémszerkezet típusa. A korszerű tervezés célja, hogy a tetőteret biztonságosan és gazdaságosan lehessen használni, miközben a szerkezetek tartósságát és karbantarthatóságát is biztosítja.
tags: #alloszekes #fedelszek #hosszmetszet