Csizmazia Imre Foldmérő Telki: dologi jogi szabályozás és tulajdonjog átalakulása a modern jogrendszerben

A dologi jogi szabályozás koncepciójának kialakítása során érdemes az alapkérdésekből kiindulni. Ezt részben az teszi indokolttá, hogy az 1959. évi IV. tv. megalkotásának idején a maitól gyökeresen eltérő társadalmi és gazdasági feltételek voltak adottak, ami alapvetően befolyásolta a kódex dologi jogi szabályait is, részben pedig az, hogy a XX. század második felének gazdasági és társadalmi változásai olyan kihívások elé állítják a dologi jogi szabályozást, amely a tulajdonjog szerepének és határainak átgondolását teszik szükségessé. Ezek az alapvető kérdések a dologi jogon belül is elsősorban a tulajdonjogot érintették, amely amellett, hogy a Koncepció szerint az új Ptk. A tulajdonjog maga emberek közötti, dolgokra vonatkozó viszony, amelynek szükségessége elsősorban azon alapszik, hogy az ember rendelkezésére álló erőforrások nem férhetők hozzá korlátlanul.

Ha az erőforrások végtelen mennyiségben hozzáférhető módon állnának rendelkezésünkre, tulajdonjogi szabályozásra sem lenne szükség. Ahol és amennyiben ez a végesség nem valósul meg, nem kell az erőforrások elosztását és hasznosítását külön normákban szabályozni. A tulajdonjog abszolút jogviszony, ami azt jelenti, hogy másokkal szemben is kikényszeríthető, nem csak azzal szemben, aki azt a megszerzője számára átengedi. A célkitűzés természeténél fogva jelen tanulmányban elsősorban a dologi jog, illetőleg tulajdonjog jogi paradigmáiban gondolkozunk. A tulajdon azonban szélesebb kontextusba is helyezhető. Az uralkodó társadalom-antropológiai felfogás például a tulajdont nem dolog és ember viszonyaként határozza meg, hanem jogok olyan csomagjaként, amelyek a maguk szociális és politikai összefüggéseiben léteznek, ezért abszolút magántulajdonról valójában valószínűleg nem is beszélhetünk.

A szabályozás szélesebb körű összefüggéseinek vizsgálatánál figyelembe kell venni azt is, hogy a tulajdon kapcsán jelentősen átformálódott a gondolkodásmód. A tradicionális felfogás szerint az alapprobléma személy és tulajdon viszonyában jelentkezik, ahol is a személyiség a tulajdonjog érvényesülésének határait is jelenti, mert a személy (és az emberi személyhez tartozó testiség) lényege éppen elidegeníthetetlensége. Személy és tulajdon viszonya ma is olyan probléma, amelyre a magánjognak is választ kell adnia, mindenekelőtt annak meghatározásával, hogy mi az, ami elidegeníthető, és hol vonhatók meg a személyiséghez kapcsolódó javak (például emberi szövetek, szervek), vagy akár maga a személy (béranyaság) elidegeníthetősége. A tradicionális gondolkodásmód változásának egyik iránya például a tulajdon “eldologiatlanodása,” absztrakttá válása.

Mai viszonyok között a gazdasági hatalomnak a tulajdonon túlmenően egyéb kifejeződési formái is vannak, s ezekhez képest a tulajdon is háttérbe szorult. Ugyanez mondható el a tulajdon által nyújtott potenciális létbiztonságról is: a szociális biztonságot és az autonóm társadalmi cselekvés lehetőségét modern piacgazdaságban a tradicionális tulajdon helyébe lépő “várakozások” vagy “várományok” is biztosítják, és ezek szerepe egyre erősebb. A tulajdonnak egy kifejeződési formájává váltak például a társadalom- és nyugdíjbiztosítási igények, mint meghatározott jövőbeni jövedelem biztosításának eszközei, és ugyanez elmondható a befektetésekről vagy általában a személyek jövőbeni egzisztenciális helyzetét meghatározó várakozásokról is.

A “váromány” más szemponból is közel került a tulajdonjoghoz: a tulajdon tárgyára vonatkozó, meghatározott jogok (vételi és visszavásárlási jog) jogosultjaik számára a tulajdonhoz hasonló, azzal sok szempontból helyettesíthető helyzetet biztosítanak. Így például a tőzsdei termékre vonatkozó vételi jog a tőzsdei forgalom önálló tárgyává vált, az opció átruházása a tőzsdei kereskedelem önálló egysége, amely megfelelő szerződések megkötésével jogosultját olyan helyzetbe hozza, mintha magával a vételi jog tárgyával rendelkezne. A vételi joghoz képest a tőzsdei forgalom szempontjából az értékpapír vagy áru tulajdonjogának tényleges megszerzése sok esetben lényegtelenné válik, miközben maga a jog (vételi vagy eladási opció) a kereskedelmi forgalom keretében kötött szerződések (átruházások) tárgya.

A tulajdon szerepének átalakulása a modern gazdasági viszonyokban is jelentkezik, mégpedig sajátos módon. Az ingók tulajdonjogának a szerepe a termelés és a szolgáltatás nyújtás szintjén csökkent: a technológiai fejlődés eredményeként a termelőeszközök már jóval használhatatlanná válásuk előtt elavulnak, használójuk versenyképtelenné válik. A gazdaságban elérhető hitel ezzel egyidejűleg ezeket az eszközöket a vállalkozók számára viszonylag könnyen hozzáférhetővé teszik. Ennek eredményeként a vállalkozásoknak nem elsődleges érdeke, hogy az általuk használt eszközök a tulajdonukba kerüljenek: azok termelőképességére, és e termelőképesség kiaknázására van szükség, amihez viszont nincs szükség a tulajdonra, elegendő a hasznosítás joga és lehetősége.

Erre számtalan konstrukció adódik (lízing, bérlet, haszonbérlet, nem nevesített vagy vegyes jogviszonyok), melyek szerepe ezzel együtt erősödött. A tulajdon biztosítéki szerepe ugyanakkor megnőtt, háttérbe szorítva egyéb dologi és személyi biztosítékokat. A dologi jogi, illetőleg tulajdonjogi szabályozás további sajátossága az erős komplexitás, ami részben abban mutatkozik meg, hogy a magánjogi kódexeken kívüli jogszabályok mind közjogi, mind magánjogi vonatkozásban nagyon sok tulajdonjogi szabályt tartalmaznak. A kodifikáció egyik feladata annak meghatározása, hogy ezek közül melyeket emeljünk be a kódexbe (és amelyeket beemelünk, azokat az általánosság mely szintjén fogalmazzuk meg), és melyek azok, amelyeket a kódexen kívüli egyéb jogszabályokra kell hagyni.

A komplexitás ezen túlmenően jelentkezik a kódexen belül is. Az általános, valamennyi jogviszonyra alkalmazandó szabályok a dologi jogi jogviszonyok körében is érvényesülnek, így például a joggal való visszaélés tilalmának legjelentősebb alkalmazási területe éppen a dologi jogi jogviszonyok köre. A jelenleg hatályos Ptk.-nk a mai viszonyoktól jelentősen eltérő társadalmi és gazdasági körülmények között született, amely a szabályozás alapvető koncepciójára is kihatott. A szocialista tulajdonjog szerkezete szerint a főbb termelőeszközök állami tulajdonban voltak, azt a polgári jogi jogalanyok használatba kaphatták, vagy kezelői jogot gyakorolhattak felettük, annak tulajdonjogát azonban nem szerezhették meg. A tulajdonjog védelme ezért elsősorban az állami tulajdon védelmét jelentette, és maga a tulajdonjog - annak ellenére, hogy a Polgári Törvénykönyv dologi jogi szabályai kiemelten kezelték - mint a polgári jogi jogalanyok joga háttérbe szorult. A termelésben, szolgáltatásnyújtásban és elosztásban a gazdálkodó szervezetek és más személyek nem a tulajdonukkal, hanem a tulajdonjogból származtatott részjogosítványokkal léptek fel. A lakások és más helyiségek, ingatlanok használata is elsősorban bérleti jogviszonyon alapult, nem tulajdonjogon.

Azonban a mai gazdasági és társadalmi viszonyok között - tekintettel a demokratikus piacgazdasági viszonyokra - a tulajdonjog szerepe megváltozott, a javak hasznosítása nem központosított tulajdoni struktúrán, hanem polarizált szerkezeten alapszik, amelyben a javak termelését és elosztását a pénzpiac és a versenyképesség határozza meg. Ezért az új Polgári Törvénykönyvben a (magán)tulajdon védelmének elvéből kell kiindulni, és a tulajdon által hordozott értékeket kell a szabályozás középpontjába helyezni. Ezek a tendenciák mind a jogalkotást, mind a jogalkalmazást kihívások elé állítják, és megkérdőjelezik a dologi jogi szabályozás tárgyi terjedelmének a dolog fogalmával megvont jelenlegi határait.

Jelenlegi szabályozásunk a tárgyak körének meghatározásáról

Jelen szabályozásunk a tulajdonjogi szabályozás tárgyainak meghatározása során abból indul ki, hogy tulajdonjog tárgya csak birtokba vehető testi tárgy lehet, továbbá olyan javak, amelyekre - ha nem is felelnek meg teljes egészében ennek a kritériumnak - a Ptk. maga kiterjeszti a dolog fogalmát. A dologi jogi szabályozás tárgyát tehát a fizikai dolgok képezik, továbbá a pénz, az értékpapír és a dolog módjára hasznosítható természeti erők. A hatályos Ptk. a magánjogi szabályozás a dolgok meghatározását elvileg tetszőleges keretek között bővítheti. A dologfogalom (a tulajdonjog tárgya) kiterjesztése, fellazítása mellett szólhat az, hogy bizonyos jogokat, fizikailag meg nem testesülő javakat a jogalkotás, illetőleg a jogalkalmazás dolog módjára kezel.

Például a jogok jelenleg nem tulajdonjog tárgyai, de nagy részük elzálogosítható, átruházható, haszonélvezetet lehet rajtuk alapítani. A bérleti jog például önálló vagyoni forgalom tárgya, átruházható, apportálható. A hajólajstromba az úszó létesítményen alapított bérleti jog (dologi jogokkal és terhekkel együtt) bejegyezhető, és ugyanez mondható el a légi járművek kapcsán is. Haszonbérbe adható például a halászati jog és a vadászati jog. Vannak olyan javak, amelyek igazából sem puszta jognak, sem fizikai dolognak nem tekinthetők, mégis dologként viselkednek, ilyen például a korlátolt felelősségű társaságban tagsági jogot megtestesítő üzletrész. Más javak bizonyos szempontból viselkednek így: a goodwill például egy vállalkozás vagyonának meghatározott, értékkel bíró része.

Nem igazán tisztázott például az sem, hogy az internetes domain-nevek lehetnek-e tulajdon tárgyai. Ezek a javak nem viselkednek minden szempontból sem a vagyoni forgalomban, sem a szabályozás és gyakorlat szintjén dologként. A bérleti jog például létrejöhet határozott időre, és szünetelhet is. A tulajdonjogban való gondolkodással ugyanakkor sem a határozott időtartam, sem a szünetelés lehetősége nem fér össze. A goodwill például lehet a vagyon önálló része, de tulajdon tárgya már csak azért sem, mert tiszteletben tartására - azon kívül, aki átruházta - senki sem köteles, így abszolút jogként nem ismerhető el. A kérdés az is, hogy a goodwill “átruházása” tartalmát tekintve valójában nem használat átengedésére hasonlít-e sokkal inkább a tulajdon átruházására.

Kétségtelenül vannak olyan javak is, amelyeket - a Ptk. 94. §-án túlmenően - jogszabály kezel dologként annak ellenére, hogy a Ptk. 94. §-ában meghatározott fogalom kritériumainak közvetlenül nem felelnek meg. A tulajdonjog által biztosított védelem határainak megvonása során arra is figyelemmel kell lenni, hogy azok a különböző jogágakba tartozó normák - mindenekelőtt a büntetőjogi rendelkezések -, amelyek a tulajdon védelmét biztosítani hivatottak, összhangban legyenek egymással.

A vagyon elleni bűncselekmények egyes törvényi tényállási elemei sok esetben tartalmazzák a tulajdon megszerzését vagy magát a dolog fogalmát (különösen pl. lopás, rablás, kifosztás, sikkasztás, jogtalan elsajátítás, rongálás) és ezen túlmenően a polgári jogi tulajdonfogalom kihatással lehet olyan kényszerintézkedésekre is, mint az elkobzás. Ezen a területen az egyes jogágak egymásra hatása nem lehet egyoldalú.

A magánjogi kodifikációkban a tulajdonjog tárgyának mind a szélesebb, mind a szűkebb értelemben vett meghatározására találunk példát. Az osztrák ABGB 285. §-a szerint például jogi értelemben dolognak kell tekinteni mindazt, ami a személytől különbözik, és az ember hasznát szolgálja. Ennek megfelelően tesz különbséget testi és testetlen dolgok között (ABGB 292. §). Az ABGB 353. §-ának értelmében pedig minden testi vagy testetlen dolog, ami valamely személyhez tartozik, e személy tulajdonát képezi. A tulajdon tárgyainak ilyen széles felfogása érvényesül a francia magánjogban is, amely a tulajdon tárgyainak körét a jogokra is kiterjeszti, azokra is alkalmazva az ingó és ingatlan szerinti kategorizálást.

Nem vették át ugyanakkor ezt a szélesebb tulajdonfogalmat olyan jogszabályok, mint a svájci ZGB, a német BGB és nem vette át az újabb kodifikációk közül a holland NBW sem. A svájci ZGB dologi jogi szabályai csak az emberi uralom alá hajtható, személytelen, önálló testi tárgyakat kezelnek dolognak, azonban e meghatározásban nem a fizikai “testiség”-en van a hangsúly, hanem a gazdasági funkción, amit elsősorban a közfelfogás és a forgalom szemlélete határoz meg. Ezen túlmenően analógia útján dologi jogi szabályok más javakra is kiterjeszthetők.

A német BGB pandektista alapokra épülő szabályai a dologi jog tárgyának csak a birtokba vehető testi tárgyakat tekintik. Ennek megfelelően nem terjednek ki a dologi jogi szabályok a jogokra, a szellemi alkotásokra, az emberi személyiségre vagy az állatokra, és nem lehet például egy számítógépes program sem dologi jog tárgya. A holland NBW sajátossága, hogy a dologi jogi könyv mellett külön vagyonjogi könyv öleli fel azoknak a szabályoknak egy részét, amelyeket más kódexek a dologi jog körében tartalmaznak.

A fentiekből is látszik, hogy jelenleg hatályos Ptk. az utóbbi tárgyalt, a dologi jogi szabályozásának tárgyát a szűk értelemben vett dolgokra tekinti, és csak kivételesen terjeszti ki a dologi jog alkalmazási körét nem birtokba vehető vagy nem testi javakra. Ezen kiterjesztésre egyébként a II. Világháború előtti magánjogunk sem hajlott, annak ellenére, hogy a dologi jogi szabályokra alapvető befolyást az említett jogrendszerek közül éppen a szélesebb dologfogalomból kiinduló ABGB volt.

Az új Polgári Törvénykönyv megalkotása során a tulajdonjog lehetséges tárgyainak, illetőleg a dolog fogalmának szélesítésével, a dologi jogi szabályok alkalmazási körének kiterjesztésével olyan javakat is a dologi jogi szabályozás körébe vonnánk, amelyekre a dologi jogi szabályok teljes körben nem alkalmazhatók, ezért számtalan kivételt kellene meghatározni a dologi jogi szabályozás körében. Ezért egyértelművé kell tenni, hogy a dologfogalom, illetőleg a tulajdoni tárgyak lehetséges körének lazítására a jelenleg hatályos Polgári Törvénykönyvünkhöz képest nincs szükség. Ha bizonyos javak tekintetében dologi jogi jogintézmények alkalmazandók, akkor azt külön szabályozás keretében kell tisztázni.

Adalmán és történeti áttekintés

III. Adlmann Máté lett Lébény plébánosa. 1775-77-ben a győri szeminárium növendéke volt, 1778-ban Oroszváron lett káplán, majd 1782-től ugyanitt plébános. Káplánja Molnár Mihály volt. 1800. Beöltözött 1820. október 15-én, fogadalmat tett 1826. március 23-án, áldozópappá szentelték 1827. augusztus 26-án. Hitszónokként majd gimnáziumi tanárként működött Kőszegen, jószágkormányzó volt Celldömölkön és Tömördön, lelkész Aszófőn, majd rendházi lelkiatya Tihanyban.

Itt érte a halál 1866. Tsapó Józsefet nevezték ki a katolikus iskola tanítójává. Hencz Sámuel lett az evangélikus gyülekezet lelkipásztora. Tisztét 1829-ig töltötte be. A napóleoni háborúk okozta gazdasági nehézségek ellenére sikerült stabilizálnia az adósságokkal küszködő gyülekezet pénzügyi helyzetét.

A levéltári részletek között olvasható a 1804-től kezdődő egyháziskola rendje, amely a tanítási napokat és a katexisálás menetét részletezi. A 1805-ös és 1809-es események a lébényi közösség és a vármegye közötti kapcsolatokról adnak vissza fontos történeti adalékokat.

Infografika: A dologi jogi szabályozás fő fogalmai és sokszínű tárgyak köre

Köztársaságielnök-választás: „A jelöltünk Laczó Adrienn"

Összességében a jelenlegi szabályozási keretek megkísérlik összhangba hozni a hagyományos dologi jogi elveket a modern gazdasági viszonyokkal, ahol a javak hasznosítása és értéke főként piaci mechanizmusok és várakozások révén valósul meg, nem kizárólagosan a klasszikus tulajdonjogon alapuló kontroll mentén.

Lehetséges gyakorlati alkalmazások és példák

  • Haszonbérlet és lízing: a tulajdonjog megőrzése mellett a termelőképesség kiaknázása.
  • Vagyonjogi szerződések és opciók: a tulajdonhoz kapcsolódó jogok átruházása a kereskedelmi forgalom részeként.
  • Szellemi javak és domain-nevek: a dologfogalom bővítésének aktuális kihívásai a jogi szabályozásban.

tags: #csizmazia #imre #foldmero #telki

Népszerű bejegyzések: