Eklektikus lakás Moszkvában: Stílusok, tippek és inspirációk
Az eklektikus stílus a lakberendezésben nem más, mint a személyiségünk kifejezése, az önmegvalósítás tere. Segítségével a lakásunk egy olyan térré alakul át, ahol mindig jól érezhetjük magunkat. Hoztunk pár tippet, amelyek segítségével a végeredmény nem kaotikus, hanem különleges és szerethetően otthonos lesz.
Az eklektikus „megfoghatatlansága” sokakat tántoríthat el attól, hogy otthonukat eszerint az izgalmas stílus szerint rendezzék be. Pedig nem kellene, hiszen leginkább személyiségünk kifejezésről és az önmegvalósításról szól. Segítségével a lakásunk egy olyan térré alakul át, ahol mindig jól érezhetjük magunkat.
A minimalizmussal a környezettudatos lakberendezést társítjuk, míg az eklektikus otthon sokak számára a halmozást és a rendetlenséget jelenti. Pedig nem kellene így lennie - csak meg kell találnunk a tökéletes egyensúlyt.
Egy csipetnyi természet
Nincs is annál jobb, mint egy friss virágokkal gazdagon teletűzdelt váza látványára hazaérkezni. Apróságnak tűnhet, de energiával, színekkel és isteni illatokkal tölti meg a helyiséget. Érdemes ezeket helyi virágárusoktól és a piacon áruló néniktől beszerezni. Ha a piacon vásároljuk a virágcsokrot, biztosak lehetünk benne, hogy akár egy teljes hétig is élvezhetjük pompájukat.
Most ősszel, hogy hétről hétre kevesebb a friss virág, készíthetünk szárított virágból, örökzöldekből asztaldíszeket, kopogtatókat, koszorúkat. És persze nem feledkezhetünk meg a szobanövényekről, amelyek színnel és élettel töltik meg a szobát, javítják a hangulatunkat és tisztítják a lakás levegőjét.
Dekoráció
Az eklektikus otthon alapja a sok-sok színes kiegészítő és a karakteres dekoráció. Egy fiatalos, letisztult, mégis eklektikus lakást hoztam ma Moszkvából. Kitűnően keveredik a néhány régi, design és retro darab az egyszerűbb, modern bútorokkal.
A bohém, színes dísztárgyak életet és vidámságot csempésznek az otthonunkba. Persze senkit nem a kacatok halmozására biztatunk, inkább az olyan tárgyak gyűjtésére, amelyekhez érzelmek fűznek, származzon az családi örökségből, vagy legyen szó egy bolhapiacról beszerzett, saját kézzel felújított bútorról.
Cselényi Eszter divattervező otthona tökéletesen bemutatja, hogy miként néz ki egy gyönyörű, eklektikus lakás. Eszter lakása élettel teli, vidám és a maga módján mégis letisztult. A harmónia elsődleges az eklektikus enteriőrnél, a lényeg, hogy merjünk önmagunk lenni - személyiségünk jelenjen meg a lakáson belül is.
Háziállatunk helye az eklektikus otthonban
Szeretjük és dédelgetjük háziállatunkat, de ha nem vigyázunk könnyen a fejünkre nőhet! Manapság sok városlakó ember tartja házi kedvencét magánál a lakásban, nem csak a kertes házakban lakók vállalnak efféle felelősséget. Éppen ezért nagyon fontos, hogy legyen egy olyan hely a lakásban, ami csak az övé. Könnyebb lesz úgy megszabni neki a határokat, ha valahova a helyére lehet küldeni.
Ha sok energiát fordítunk arra, hogy otthonunk tükrözze az ízlésünket, nem árt, ha a kisállat helye is illeszkedik a miliőbe. Amikor megtervezzük, hol legyen a kutya helye, fontos, hogy a lakás azon részét válasszuk, ahonnan minél több részét belátja a lakásnak, legjobb, ha a bejárati ajtóra is rálát.
Ha eldugjuk egy sötét sarokba, akkor nagy eséllyel nem fogja használni a helyét. Tartsuk azonban szem előtt, hogy egyes kutyák jobban szeretnek elbújni, így nekik inkább félreeső helyre rakjuk a fekhelyet.
Bohém stílusú fekhelyek
Ha a lakásunk vidám és eklektikus, a kutya helyét könnyedén bele tudjuk illeszteni ebbe a hangulatba. Elég csupán, ha beszerzünk színes párnákat, akár többet is egymásra vagy egymás mellé, és a kisállat boldogan fog benne hemperegni. Fontos szempont, hogy olyan anyagból legyen, ami strapabíró és mosható, hiszen akármilyen tisztán is tartjuk állatainkat, óhatatlanul behordják a testükön az út porát. A párna töltete is legyen olyan anyagból, amit nem fekszik ki a kutya pillanatok alatt.
Letisztult kisállathely
A modern, skandináv stílusú letisztult lakásokba illeszkedő fekhelyet sem olyan nehéz találni, hiszen manapság már általános az igény a természetes anyagok használatára. Elég ehhez beszereznünk egy akkora méretű fonott, háncsból vagy bambuszból készült kosarat, amiben a kutya kényelmesen elfér. Egy erre szakosodott áruházban is böngészhetünk, de ha egyedibbre vágyunk, akkor érdemes megnézni a kosárfonásban jártas kézművesek munkáit.
Kiskedvenc birodalom
Ha szeretnénk kicsit extrémebb, hangsúlyosabb kutyahelyet a lakásba, ne féljünk megtervezni valami igazán izgalmasat! Nagy divat mostanában az indián sátorszerű kutyafekhely. Ez azért is jó, mert ahogy körülöleli az állatot és tetőt von a feje fölé, biztonságos környezetet nyújt.
Nagyon izgalmas megoldás az is, hogy valamilyen bútorunkba építjük bele a kisállat helyét. Egy jó asztalos könnyedén megvalósítja a dohányzóasztal aljába vagy a kanapé oldalába ékelt fekhelyet.
Elegáns kutyaágy
Ha a lakásunk fényűző és elegáns, nincs mit tenni, a „kutyasaroknak” is annak kell lennie! Egy jól fazonírozott eb igazán jól mutat egy kifinomult fekhelyen. Lehet kapni kifejezetten kutyáknak készült kanapékat, szófákat.
Ha szeretünk barkácsolni, akkor némi faanyag és ügyesség, na meg csodaszép festékek segítségével tudunk csinálni a hercegnő érzelmű kisállatoknak fejedelmi fekhelyet magunk is.
Bármilyen fekhely mellett is döntünk, a lakás stílusába való illeszkedés mellett mindenképpen vegyük figyelembe a kutya igényeit! Ha úgy látjuk, hogy nem szívesen megy a helyére, csak parancsszóra hajlandó befeküdni, akkor próbáljuk meg máshova helyezni az ágyat. Figyeljük meg, hogyha úgy gondolja, nem látják, hol pihen szívesen. Esetleg cseréljük ki a töltetet, vagy tegyünk fölé tetőt, mert lehet, hogy nagyobb biztonságra vágyik.
A lakótelepek története és a városfejlődés
A történeti városoktól elkülönülten épült lakótelepeken csak racionális tervezéssel lehetett biztosítani a városrészt ellátó funkciók működését. Így a háború utáni időszak a tudatos várostervezés és a totális tervezhetőségbe vetett hit korszakát hozta el. Mindent tervezni kellett: a hiányzó intézményi és közszolgáltatási rendszert, a közlekedést, a zöldterületek nagyságát. Minden az új és modern elvek alapján alakult.
Létrejöttek a minimális ellátásra vonatkozó normák, amelyek fejadagra osztották ki a kereskedelmi, szolgáltatási, oktatatási és egészségügyi szintfelületeket.
Csakúgy, mint Európa más területein, az ötvenes évek elejétől kezdődően Magyarországon is megjelennek a városok szélén, vagy sokszor a városok szanálásra ítélt területein a szalagszerű tömbökből összeálló lakóházak telepei, a lakótelepek. Eközben idehaza a gazdaságossági elvárásokat kielégítő bürokratikus szabályozók egyre szűkebbre szabták az építészeti tervezés mozgásterét. A nagyszabású beavatkozások összetettsége, a tapasztalatok hiánya egyre nagyobb problémákat okozott. A kipróbálatlan, ám nagyszabású társadalmi küldetéssel megfogalmazott építészeti elvek következetes megvalósítása gyakran vallott kudarcot. Úgy tűnt, hogy az utópia maradéktalan megvalósítása túl nagy feladat.
A hazai példák azt mutatják, hogy sokszor a forráshiány, vagy a gyors kivitelezési igény miatt már az alapcélokat szolgáló beruházások is csak hiányosan valósulhattak meg. Egyvalami azonban Magyarországon is ugyanúgy zajlott, mint bárhol másutt a világon: Az óriási területen létesített lakóegyüttesek telepei felszámoltak mindent az új városrészekben, amit korábban a történeti városiasság létrehozott.
Pécs-Kelet: a Corvin utca a 19.
A szocialista lakótelep-építés különböző korszakainak minden eredményét megtalálhatjuk Pécsen is. Pécs-Keleten szovjet mintára, pártdirektívákban meghirdetett építészeti elvek alapján épült lakótelep az ötvenes évek elején. A „szocialista realizmus" korszakának időben és stílusjegyeiben is jól lehatárolható, semmivel össze nem téveszthető jegyeit viseli magán a Meszesen megépült lakótelep. Legfőbb jellegzetessége a funkcionalizmus elutasítása, és a történeti stíluskorokhoz, sokszor a klasszicizmushoz visszanyúló, stilizáló homlokzatképzés. Telepítésében is a hagyományos keretes beépítés történeti formáját idézi. Ennek jó példája a Fekete Gyémánt téri tömb, mely szinte egy eklektikus bérház udvarának képét mutatja. A Corvin utca pedig a 19. század végi nagyváros zártsorú beépítésének hangulatát próbálja megidézni. A Szeptember 6. tér viszont egy mediterrán piazza térképződményét imitálja. Sajnálatos módon a rendszerváltozást követően az ideológiai elvektől terhes, és soha be nem fejezett várostervek súlyos problémák kialakulásának fészkévé váltak ezen a területen.
Uránváros
Sztálin halálát követően a magyar építőiparban lehetőség mutatkozott a modern építészet elveinek rehabilitálására. Az egyre növekvő lakásigény kielégítése érdekében megkezdődött a korszerű ipari technológiával készült lakóépületek kísérleti tervezése és építése. Ennek a korszaknak a terméke a pécsi Uránváros lakótelepe.
Uránvárosban fel sem merül az, ami máshol bántó módon jelenik meg: az épületek nem kívánnak sem utcákat, sem tereket létrehozni. Az eredeti tervek szerint az Ybl Miklós utca és az Esztergár Lajos út közös súlypontjában jöhetett volna létre a terület centruma, amely szinte egy hagyományos városközpont szerepét helyezte volna el a lakótelepen. Az eredeti tervek szerint a városrész rendelkezett volna minden alapfokú szolgáltatással - az orvosi ellátástól a színházon keresztül az iskolákig. A nagyszabású tervek valóra váltásának sajnos nem kedveztek a kor történelmi körülményei.
Uránvárost is utolérte a magyar lakótelepek tipikus végzete, a „kapacitáshiány" miatt elmaradtak a kiegészítő beruházások. Az alapellátáshoz tartozó áruház csak 1969-re készült el. De soha nem valósult meg a mozi, a kulturális központ, az uszoda vagy a vásárcsarnok terve sem. Csak egyetlen egység épült meg a szolgáltatóházak közül is, melyeket az Esztergár Lajos út mellett sorakozó hétemeletesek között terveztek. Ha elkészülnek, a városrész főutcája jöhetett volna létre az Esztergár Lajos utcában. Végül a városrész centruma sem alakult ki. Ugyanis az Ybl Miklós út végződésénél, a mai park helyén tervezett épületek nem készültek el, ezért térfalak hiányában ma inkább csak egy forgalmi kereszteződés és egy park található a tervezett városi „agóra" helyén. Így az eredeti elképzelésnek megfelelő autonóm városrész ideája nem válhatott valósággá.
Minden fogyatékossága ellenére a többnyire 3-4 szintes beépítésekkel kialakított zöldfelületek rendszere egy élhető és szerethető léptékű térrendszert valósított meg. Ehhez jó színvonalú építészet társult, amely időnként kimagasló teljesítményekkel gazdagította a környezetét. Feltétlen kiemelendő ezek közül az Esztergár Lajos út mellett sorakozó hétemeletesek tégla és kőburkolatos épületeinek együttese. Szinte még ma is megállná a helyét valamely európai lakásépítési program keretében.
A legnagyobb építészeti értékkel bíró épület az Olimpia üzletház volt, amely az 1958-as brüsszeli világkiállítás magyar pavilonját kiszolgáló étterem tervei alapján épült meg Uránvárosban. A terveket Gádoros Lajos készítette. Az Olimpia étterem a városrész emblematikus helyszíneként vált híressé országszerte. Talán az egyik legjobb példája annak, ahogyan a megfelelő építészeti minőséggel párosuló megfelelő funkció erős karaktert biztosít egy-egy lakóterületnek. Mindezekkel együtt Uránváros lakótelepe kiemelkedik a kor, sőt a rákövetkező korok lakótelepei közül.
Megyer-Kertváros
Az ötvenes évek lakótelepeit még az alacsonyabb 4-5 szintes beépítés jellemzi, de az évtized közepétől kezdve a tervezésben megkezdődik a hatékonyabb építési módok kutatása. A hatvanas évektől jelentkező lakásigények előirányzott tervszámait már csak az iparosított technológiák, a paneles építési mód sematikus alkalmazásával képesek a szocialista országok kielégíteni. Megjelennek az intenzívebb 8-10 szintes beépítések. Egyre-másra a normatív előírások, és a sematikus típustervek adaptálására szorítkozik a lakótelepek építészeti tervezése. Ennek eredményeit találhatjuk a pécsi Kertváros óriásira növesztett zöldterületein elszórtan álló pont- vagy szalagházak telepítési képletében. A kialakult közterületi rendszer egyes elemei olyan nagy léptékűek, hogy szinte képtelenség valamilyen funkcióval meghatározni a karakterüket. A nagy méretek folytán lehetetlen saját territóriumként átlátni a városrész szerkezetét. A toronyházak méretéhez igazított hatalmas zöldfelületek már léptékük miatt is alkalmatlanok arra, hogy összetartozó, integrált területté szervezzék a telep területét. A kertvárosi lakótelepen elképzelhetetlenül távolinak tűnik az a belakható otthonossággal szervezett zöldterületi rendszer, amelyet még természetes élményként tapasztalhatunk Uránvárosban.
A pécsi lakótelepek problémái
A tömeges lakótelepépítés megindulásával szinte egy időben megjelentek a lakóformát kísérő szociális anomáliák is. Míg ezen gondok okát csak bonyolult magyarázatok képesek megvilágítani, a problémák forrását keresve mindig visszajutunk az eredeti elképzelések utópisztikus kiindulási elveihez. Mind Uránváros, mind Kertváros egyik legnagyobb problémája ma is az úgynevezett „monofunkcionalitás", amely nagyjából annyit jelent, hogy a város egyéb területeitől lehatároltan álló városrészekben a lakásfunkciót leszámítva szinte minden egyéb funkció hiányzik. Uránvárosban például a sportcsarnokon, az egyetemi rektorátuson, valamint az egyetemi kollégiumon kívül alig találunk valamilyen városi hatáskörű funkciót. Meszes településrész is hasonló gondokkal küzd. A városrész lakói kevés időtöltési lehetőséget találnak közvetlen lakókörnyezetükben.
Más szempontból pedig a városrész megújításában, fizikai fenntartásában szerepet vállaló gazdasági vállalkozások is kevésbé találják meg helyüket a területen. Mindez kihatással van a fizikai környezet minőségére és annak fenntartására. Az ilyen területeken alacsonyabb a lakbér vagy az ingatlan ára, a tehetősebbek kisebb hajlandósággal költöznek a környékre, ezért a jobb szolgáltatást nyújtó vállalkozások is hiányoznak. A közterület állapota gyorsabban romlik, és így használata folyamatosan csökken. És mindez így mehet tovább egy folyamatosan lefelé húzó spirál mentén.
A fent leírt folyamat mindhárom nagy pécsi lakótelep esetén megfigyelhető, de talán a keleti városrész mutatja a legszembetűnőbb jeleket. Meszesen a rendszerváltás után, a terület társasházas övezeteiben a lakosság szociális összetétele átalakult, és az ingatlanárak alacsony szinten maradtak, majd pedig megjelentek a szegregációs folyamatok jelei. A folyamat azóta is tart. A foglalkoztatás, a lakossági mobilitás, vagy a fizetőképes kereslet egyaránt alacsony. Helyben kevés a művelődési és rekreációs lehetőség, a társas érintkezés helyszínei leromlottak, és a környezet alakításában a helyi lakosság részvétele alacsony. A közterületek színvonala leépült. Nem kétséges, hogy ezen a területen lakni és élni sok szempontból hátrányt jelent.
A problémák egy részének hátterében itt is az ötvenes években készült lakótelepek urbanisztikai hiányosságai állnak. A meszesi lakótelepek esetében szinte csak formális kezdeményezésekben merült ki a szociális érintkezést és a szolgáltatásokat kielégíteni képes városközpontok kialakítása. A hiányosságok azóta sem javultak, sőt a későbbi beépítések csak rosszabb helyzetet eredményeztek.
A rehabilitációs elvek az európai gyakorlatban
A tömeges lakásépítési programok Európában néhány évtizeddel korábban kezdődtek. Ennek megfelelően a problémák is korábban jelentkeztek, és jellegüket tekintve kissé más lefolyásúak, mint idehaza. Európában a hetvenes évek óta folyó rehabilitációs munkák nyomán bebizonyosodott, hogy csak a komplex módon előkészített, összetett és többsíkú megoldások hoznak jó eredményt. De a siker még ilyen esetekben is nehezen prognosztizálható. A leghatékonyabb beavatkozások mindig túlmutatnak a közterületek fizikai megújításán, és soha nem hagyhatják érintetlenül az épületeket és a lakásállományt.
Az alkalmazásra kerülő eszközök sokrétűek és igen különbözők, és a zöldfelület- felújítástól egészen a részleges vagy teljes bontásáig terjedhetnek. Így például a lakásállomány minőségi fejlesztése jelenthet belső korszerűsítést, homlokzat-átalakítást, ráépítést vagy hozzáépítést. De szóba jöhet balkonok és zárterkélyek kialakítása vagy a bejárati előterek bővítése is. Indokolt esetben a lakótelepek besűrítésére is sor kerülhet ráépítés, vagy épülettoldás keretében. Esetenként a beépítetlen területek további beépítése is indokolt lehet.
Az alkalmazott eszközök mögött a nyolcvanas évek európai programjai során létrejött egy nemzetközileg elfogadott rehabilitációs elvcsomag, amely rögzítette a legfontosabb célokat. Ezek elsősorban a különböző társadalmi rétegek vegyítését célozták, szorgalmazták a lakásösszetétel javítását, és javítani igyekeztek a közterületek használati minőségén is.
A fentiek alapján talán már könnyen elképzelhető, hogy a rehabilitációs beavatkozások eszközei csak összetett finanszírozási és támogatási rendszer esetén alkalmazhatók, amely már a tervezés időszakában komplex és sokszereplős munkát igényel.
Rehabilitációs próbálkozások Pécsett
Mivel ma már nem állnak rendelkezésre korlátlan központi források, a lakótelepek rehabilitációja bonyolult és összetett együttműködés keretei közt képes csak sikeresen megvalósulni. A stratégiai cél a városi minőség fejlesztése. A lakótelepek tekintetében ez röviden annyit jelent, hogy az a telep lesz vonzó - és így az ingatlanpiacon magasabb árfekvésű terület -, ahol jó a levegő, tiszta a környezet, rendezett a köztér, széles skálán mozog a lakáskínálat, és esetleg könnyen elérhető a város többi területe is.
Az előzőeken túl a lakótelep városi környezete abban az esetben tud komoly előnyökre szert tenni, ha jók az ellátási-szolgáltatási körülmények is: a városrészen belül elérhetők a kultúra és az egészségügy intézményei, vagy lehetőség mutatkozik a kikapcsolódásra, a sportolásra; vagy abban az esetben, amikor mind az önszerveződő, mind a városi rendezvények megjelennek a területen; amikor a lakók a környéken megtalálják kedvenc pékségüket, kávézójukat, húsboltjukat. Ha ezek a körülmények hiányoznak, újratermelésüket csak bonyolult egyensúlyi állapot biztosíthatja. Ha pedig az egyensúly magától nem jön létre - például a piaci erőviszonyok hatására - akkor be kell avatkozni.
A lakótelepek szociális problémáik okán tá...
Eklektikus lakberendezési stíluskalauz: A stílusfúzió és a kreativitás mesteri bemutatása
tags: #eklektikus #lakas #moszkvabul