Hogyan építsünk komposztálót házilag?

A tavasz beköszöntével a kertek új életre kelnek, és ezzel együtt bőséges zöldhulladék keletkezik. Ennek kezelése lehetséges egyszerűen, ha komposztálót építünk. A komposztálás nem csupán a hulladék csökkentésének hatékony módja, hanem értékes tápanyagforrást is biztosít növényeink számára, kiváltva ezzel mindenféle kerti "tuningot". Egy kiskerti komposztáló telepítésével évente több mázsa ingyenes komposzthoz juthatunk.

Komposztálónak azt a helyet vagy eszközt nevezzük, ahová a szerves hulladékot gyűjtjük, és ahol a komposztérés végbemegy. Bár számos esztétikus kültéri láda kapható, a külcsín nem befolyásolja a beltartalmat, így nem kell nagy beruházásban gondolkodnunk.

A komposztálás alapjai

A komposztálás a természet megoldása a szerves hulladék újrahasznosítására, a tápanyagok körforgásának elősegítésére. Ez a folyamat ugyanis lehetővé teszi azt, hogy a természetben évről évre keletkező, majd elhaló hatalmas mennyiségű növényi szerves anyag oxigén jelenlétében bomoljon le. Ebben kiemelkedő szerepet játszanak a mikrobiális közösségek és a giliszták, a tápanyagok pedig visszajutnak a talajba, amit a növények ismét felvehetnek, ezáltal kialakítva a természetben egy nélkülözhetetlen körforgást.

A komposztálás során visszaadjuk a természetnek azt, amire szüksége van. Ha leegyszerűsítjük a dolgot, akkor az egész folyamat annyi, hogy minden komposztálhatót egymásra rakunk, aztán a természet megoldja a maga feladatát. A komposztálás nagy előnye, hogy körülbelül egyharmadával kevesebb lesz általa a háztartási szemét. Ha az ember komposztál, azzal nemcsak a keletkező kommunális szemét mennyiségét csökkenti, de a kerti- és konyhai hulladék is visszajut a természetbe. Emellett a szobanövények és a palánták esetében sem lesz szükség annyi virágföldre, vagyis ezzel is pénzt lehet spórolni.

Mi kerülhet a komposztba és mi nem?

A komposztföld egy környezetbarát megoldás, hogy tápanyagokkal lássa el és javítsa kertjének talaját. A komposzthalomban keletkező termőföld kiváló minőségű, mivel képes vizet raktározni és megfelelő módon leadni. A komposzt ezenkívül kedvező hatással van a földben élő állatokra és mikroorganizmusokra, amelyek biztosítják termőképességét. Komposztálás segítségével ezenkívül természetes és hatékony trágyát készíthet a konyhai és kerti hulladékokból.

Ezek kerülhetnek a komposztba:

Lenyírt fű - a legjobb, ha kicsit száraz, hogy ne penészedjen meg.
Fák és bokrok gallyai - ezek gyorsabban bomlanak le, ha felaprítja őket.
Elszáradt virágok, fűszernövények és gaz - szintén célszerű felaprítani őket, hogy felgyorsítsa a komposztálás folyamatát, viszont ne dobjon a komposztba gazt, ha már hozott magot.
Nyers gyümölcs- és zöldségmaradékok - a kezeletlen héjú déligyümölcsöket is komposztálhatja, bár azok lassabban bomlanak le a többi gyümölcshéjhoz képest.
Teafilter és kávézacc - a filterekről távolítsa el a fém kapcsot.
Papírt és karton kis mennyiségben - lassan rothad el, színes vagy fényes papírt ne komposztáljon.
Háziállatok ürüléke kis mennyiségben - macskaalom nélkül.

Nem komposztálhatók a következő anyagok:

Főtt étel és ételmaradékok - hús, hal és más állati eredetű termékek, mivel odavonzzák többek között a patkányokat.
Vegyszerrel kezelt déligyümölcsök - a citrom-, ananász-, narancs- és banánhéj általában rovarirtóval szennyezett, és jobb, ha az nem kerül a termőföldbe.
Vastag ágak, gallyak és gyökerek - ezek nagyon lassan bomlanak le.
Nehezen lebomló falevelek - ilyen például a dió-, gesztenye-, tölgy- és a platánfák levele, valamint a babérmeggy levele.
Dióhéj - ez szintén nagyon lassan bomlik le, ezért csak kis mennyiséget dobjon a komposztba.
Vágott virág - főként a boltban vásárolt, mivel azokat gyakran kezelik rovarölővel.
Gombával vagy kártevőkkel fertőzött növények - ezzel elkerülheti a betegség továbbterjedését.
Színes vagy nagyon vastag papír.
Üveg, kő, olaj, gumi, sütőolaj, húsnyesedékek, olyan állat ürüléke, ami húst eszik, hal, csont, fém, műanyag, cigarettacsikk, vegyszer, gyógyszer és állati tetem.

A komposztáló helyének kiválasztása

Az első és legfontosabb maga a hely kiválasztása, aminél figyelembe kell venni azt is, hogy honnan hordja majd bele az ember a növényi hulladékot. Jó egy olyan helyet keresni a komposztládának, amely egyiktől sincs túl messze. Mert ha túlságosan hátra visszük a kertben, akkor kétszer meggondoljuk, ha a konyhában megpucolunk egy almát, kivigyük-e a héját komposztra. A megközelíthetőség legyen az első szempont, de aztán még arra is oda kell figyelni, hogy félárnyékos helyet válasszon az ember. A tűző napon ugyanis teljesen kiszáradhat a komposzt, és leállhatnak benne a hasznos folyamatok.

A helyszín kiválasztásánál további fontos szempont, hogy a komposztáló alatt a nedvesség el tudjon elfolyni, ezért véletlenül se szabad betonra tenni. Ha van rá mód, lehelyezés előtt célszerű megigazítani, felpuhítani alatta a talajt, de tehető alá homokréteg is, hogy jobb legyen a vízelvezetése. Akinek van rá kapacitása, az áshat egy tíz centis gödröt is, amit feltölthet homokkal vagy zúzott kaviccsal.

Különböző komposztáló típusok

Ha épp csak belekóstolnál a komposztálás rejtelmeibe, ezt minden előkészület nélkül megteheted a kert egy hátulsó szegletében. Nincs más dolgod, minthogy a kerti és a konyhai hulladékot egy kijelölt helyre gyűjtsd. Az így felépített „kupac” az úgynevezett prizma. Hogy könnyen tudd kezelni, legyen a szélessége 1 és 1,5 méter között, magassága pedig ne haladja meg a 1,5 métert! Előnye, hogy a komposzthalom így könnyen forgatható, bővíthető, hátránya, hogy a rágcsálók, háziállatok széttúrhatják.

A használt raklap annyi mindenre felhasználható a ház körül, többek közt kiváló komposztáló is építhető belőle! Ehhez nincs másra szükség, mint négy egyforma méretű elemből összecsavarozni egy keretet, és kész is a tökéletes komposztáló! Ha a háztartásban kallódó anyagokból készül, csekély bekerülési költséggel megépíthető. További előnye, hogy megmarad a természetes talajkapcsolat, jól szellőzik, a hátránya viszont, hogy nehezebb forgatni, kinyerni belőle a végterméket. Segíthetünk ezen, ha lenyithatóvá tesszük az egyik oldalát könnyebb hozzáférést biztosítva.

Barkácsáruházakban hozzájuthatunk ránézésre egészen profi műanyag komposztérlelőhöz, amely azonban egy kezdő komposztmester számára legalább annyi hátránnyal, mint előnnyel bír. Tény, hogy esztétikusabb, mint a komposzthalom, és általában újrahasznosított műanyagból készül (de azért mégiscsak műanyag). Ugyanakkor zárt rendszer, alulról nem érintkezik a talajjal, ezért nagyobb körültekintést igényel, hogy mi és hogyan kerüljön a tartályba. Kevésbé szellőzik, de az időjárás viszontagságainak ellenáll. Az érett komposzt kinyerése sem mindig egyszerű egy ilyen tartályból, hiába nyitható alul, a föld tömörödik, ráadásul a jótékony talajmunkásaink sem tudnak egykönnyen tanyát verni benne.

Ár-érték arányban a legjobb megoldás, amikor kezdőként belevágunk a komposztálás kalandjaiba. Megjelenésében hasonló a raklapból épített kerethez, ám az előnye az előbbivel szemben, hogy igény szerint szintről szintre visszabontható, majd újraépíthető, így könnyen kinyerhetjük belőle az érett komposztot. Az összeállításához semmilyen szerszámra nincs szükség, az elemek stabilan egymásba illeszthetők, csak arra figyeljünk, hogy sík terepre telepítsük. Ha szeretnénk megnyújtani az élettartamát, célszerűen kezelhetjük felületvédő anyaggal, ám belülre kizárólag természetes favédő szert (pl. tungolajat, lenolajat) használjunk, ne érintkezzen vegyszerrel a komposztunk!

Ügyes komposztálás a kertben

A komposztálás folyamata és trükkjei

A komposztálásban nagyon fontos a szén és a nitrogén megfelelő aránya. Ha ugyanis túl sok benne a nitrogén, akkor ammónia keletkezhet, amitől kellemetlen szagúvá, büdössé válhat a komposzt. Ellenben, ha a szén van benne túlsúlyban, az szén-dioxid formájában távozik a ládából, és emiatt kevesebb humusz fog képződni. Azonban viszonylag egyszerűen elkerülhetőek ezek a folyamatok azáltal, ha az ember odafigyel a komposzt állapotára.

A komposztba kerülő szerves anyagok ugyanis nitrogénben gazdag "zöld" és szénben gazdag "barna" összetevőkre oszthatóak.

Zöld összetevők: magas bennük a nitrogéntartalom, jellemző rájuk, hogy gyorsan rothadásnak indulnak. Ilyenek a gyümölcs- és zöldségmaradványok, kávézacc, teafű, falevelek, gyom, fűnyesedék, gyomok, sövény, szobanövények elszáradt levelei.
Barna összetevők: magas széntartalommal rendelkeznek, ilyenek például a különböző fa eredetű anyagok, például az avar (dió, akác- és tűlevél is, de mértékkel), a szalma, a faforgács, fűrészpor (ezek használhatóak mulcsolásra is), növények szára, vékony gallyak, ágak összevágva, összeaprítva, papír, kartonpapír, tojáshéj (apróra összetörve), növényi alapanyagból készült, elhasználódott eszközök (pamut törlőkendő, 100% pamut vatta, haj és szőr).

Ha az ember elkezdte a rétegezést, akkor már jöhet bele a konyhai hulladék is. A szakember viszont azt is tanácsolta, ilyenkor télen, ha túl sok a konyhai hulladék, akkor nyugodtan rádobható a fűrészpor vagy föld is, mert azok is csak segítik a hasznos folyamatokat. Fontos viszont, hogy a komposztunkat lehetőleg takarjuk le valamivel, mert az a jó, ha a komposzt nem szárad ki.

Aki most nekiáll, és jó helyre állítja fel a ládáit, esetleg még csalánlével is locsolja a keveréket, annak őszre már lehet komposztja, de a szakember szerint az esetek nagy részében legalább 10 hónapot kell várni ahhoz, hogy a láda tartalma elkezdjen szépen komposztálódni. Ahogy Papp-Felber Anita fogalmazott, ő mindig úgy szokta, hogy tavasszal teljesen kiüríti a komposztládákat, amelyek tartalmát a palántaföldbe, az ágyásokba keveri el.

A komposztálás alapja a jó oxigénellátás. Ha a nyersanyag levegőtlenné válik, nemkívánatos baktériumok szaporodnak el benne, a komposzt rothadó masszává válik. Ezért fontos a levegős tárolóhely biztosítása és a lazító anyagok (pl. szalma, ágnyesedék) bekeverése. Árnyékos, jó vízelvezetésű helyet keressünk számára. A víz is igen fontos tényező. Ha kevés a nedvesség, akkor a mikroorganizmusok szaporodása megáll, a lebomlás nem indul be vagy abbamarad. Ha túl sok a víz, akkor kiszorítja a részecskék közötti térből a levegőt, és nem lesz elegendő oxigén a rendszerben. A nedvességtartalom egyszerűen megállapítható. A mikroorganizmusok jó életműködéséhez megfelelő mennyiségű szénre és nitrogénre van szükség. (ideális, ha a szén 25-30-szor több, mint a nitrogén).

A gyorsabb lebomlás érdekében ajánlatos a komposztálóba kerülőanyagokat 5 cm-nél kisebb darabokra aprítani. A komposztáló aljára tegyünk valamilyen durva anyagot, pl. faaprítékot, hogy a levegőzést alulról biztosítsuk. Erre, ha van kész komposztunk rakjunk belőle egy keveset a folyamat gyorsabb beindításához. Erre rétegezzük a konyhából és a kertből kikerülő különböző fajtájú szerves hulladékokat. Zöldebb, nedvesebb, nitrogénben gazdagabb hulladékra fásabb, szárazabb, tehát szénben gazdagabb anyagokat rétegezzünk. A rétegek közé adhatunk adalékanyagokat (földet, kőzetlisztet, vagy szilikátásványokat: zeolitok, riolittufa). Ezek javítják a komposzt minőségét, megkötik a helytelen kezelés miatt keletkező kellemetlen szagú gázokat is.

Keverés: A bomlási folyamat első szakaszának végén (5-6. hét) keverjük ismét jól össze a komposzthalmunkat. Hogy jobb minőségű komposztot kapjunk, a keverést 6-8 hetente ismételjük.

Mikor lesz kész a komposzt?

A komposzt érése egy évet is igénybe vehet. Ha két gyűjtőhelyünk van, könnyebben menedzselhető a folyamat: míg az egyiket pihentetjük (ebben érik a komposzt), a másikba tovább gyűjthetjük a szerves hulladékot, az érett komposzt kinyerését követően pedig évente rotálhatjuk a rendszert. Ezzel a technikával folyamatos komposztutánpótlásról gondoskodhatunk, és hozzáférni is egyszerűbb a növényi trágyához.

Amennyiben csak egy komposztálónk van, és már túl vagyunk egy szezonon, úgy tavasszal „ássunk a mélyére”! Ha leszedjük a tetejéről a még le nem bomlott növényi részeket, az alján bizonyára megtaláljuk azt, amit kerestünk: az érett komposztot.

A jó kerti komposzt állaga az egyenletesen lebomlott, föld-szerű állapot. Az elkészült komposzt sötétbarna vagy fekete színű, és az eredeti összetevők már egyáltalán nem felismerhetőek benne. A jó minőségű komposzt nem büdös és szemcséi nem lehetnek túl nagyok vagy túl kemények. Kellemesen kipereg az ujjaid között, ha felveszel belőle egy marékkal.

Az elkészült komposzt használati ideje a felhasznált összetevőktől és a komposztálás módjától függ. Általában a komposztálás folyamata 6 hónaptól akár 2 évig is eltarthat. Az elkészült komposzt akkor használható a növényeknél, amikor már teljesen érettnek tűnik, és nem tartalmaz semmilyen felismerhető összetevőt.

tags: #komposztalo #epitese #hazilag