Kovács Miklós és a közös tulajdon: Halastavak, földreform és vállalkozói szemlélet

A Tokaji-hegy lábánál, Tokaj és Tiszanagyfalu közigazgatási területén lévő halastavak több mint 100 hektáron terülnek el, ahol egy családi vállalkozás a haltermelés, a halkereskedelem és a horgásztatás hármas egységére építve ért el sikereket.

A kezdeti nehézségek ellenére Kovács Miklós és fiai mára az ország egyik legsikeresebb haltermelőjévé váltak, köszönhetően a családias légkörnek, a hatékony munkaszervezésnek, a folyamatos fejlesztéseknek és a több lábon álló üzleti modellnek.

A halak iránti szeretet Kovács Miklós édesapjától származik, aki a Vízügyi Igazgatóságnál dolgozott geodétaként. Miklós már kisiskolás korától a nyári szünetet figuránsként (a geodéta segédmunkása), édesapjával töltötte. A környező öntözőcsatornák felmérését végezve, pihenőidőben gyakran előkerült a zsebpeca, vagy a kis húzóháló. Akkoriban telítve voltak a vizes létesítmények törpeharcsával, kárásszal és egyéb halakkal. A tiszanagyfalui 3 termelőtóból és 6 telelőből álló rendszert is ők tervezték és építették.

Később megvásárolták a Tokaji tavakat, melyek nagyon siralmas állapotban voltak, 96 százalékukat nádas borította. Mivel a haltermelés csak melléküzemág volt, kevés figyelmet kapott. Miklós így emlékszik erre az időszakra: „Az ágazat veszteségét ki sem merte mutatni a főkönyvelőnk. Nem is akartuk tudni.” Miklós mégis úgy gondolta, hogy „nem jó az üres zseb egy kabáton”, ugyanígy nem jó a ráfizetéses ágazat sem. Mivel a dolgozók gondolkodását nem tudták megváltoztatni, így a teljes halászati állományt lecserélték. A leggyengébben termelő tavakat pedig horgászati célra alakították át.

Miklós így jellemzi a fiait: „Dávid, az a típus, ha megmászná a Mount Everestet, biztosan vinne a hátán egy kétágú létrát, hogy arra felmászva élvezze a kilátást a csúcson. Peti más természet és ezért kiváló a páros. Amikor szeretnénk megtudni, hogy az autónk milyen keveset fogyaszt, odaadjuk Petinek.”

Dávid még mielőtt nekilátott a reformoknak, végigjárta az ország jól működő horgásztavait, és a halas szakma elméleti és gyakorlati szakembereivel konzultált.

A háromlábú szék a legstabilabb. Nem az a legjobb üzlet, amelyet sokan végeznek. Legyünk tisztában az erősségünkkel és használjuk ki. A tíz tóegység bármikor könnyen halászható.

Az osztatlan közös tulajdon megszüntetése és a földreform

Az osztatlan közös tulajdon megszüntetésének szabályairól szóló 374/2014. (XII. 31.) Korm. rendelet végrehajtásához kapcsolódó továbbképzés és fórumként a Magyar Földmérési, Térképészeti és Távérzékelési Társaság a Földművelésügyi Minisztérium Földügyi Főosztállyal közösen egész napos konferenciát szervezett - a nagy érdeklődésre való tekintettel az idén is - két időpontban: 2015. A konferencia fővédnöke Dr. Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter volt.

Az MFTTT elnökének levelére Kovács Zoltán államtitkár felkérte a megyei kormányhivatalokat vezető kormánybiztosokat, hogy a földhivatali kollégák számára minél szélesebb körben tegyék lehetővé a részvételt.

A konferencia témái és előadói:

Dr.Szinay Attila FM jogi és igazgatási ügyekért felelős helyettes államtitkár: Köszöntő, szakmapolitikai kérdések. A projekt megvalósításával kapcsolatos politika új elemei. Az állami tulajdonú földrészletek értékesítésének felgyorsítása, kapcsolódás az OKTM projekthez, az NFA közreműködése a feladat végrehajtásában.
Dr. Varga Márk FM Földügyi Főosztály főosztályvezető: A részarány földkiadás során keletkezett osztatlan közös tulajdon megszüntetésének eredményei. A visszajelzések alapján módosított kormányrendelet új elemei, az új politikai elgondolások megvalósításának törvényi háttere, tervezett jogszabály-módosítások. Az elért eredmények áttekintése. Kérdések, válaszok, konzultáció.
Cseri József Nemzeti Kataszteri Program Nonprofit Kft. ügyvezető igazgató: A projekt helyzetének áttekintése. Általános tapasztalatok. Pályáztatások alakulása. A végrehajtók közötti koordináció. A projekt szakmai irányítása. Műszaki megoldások. Kérdések, válaszok, konzultáció.
Hajtman Zoltán Békés Megyei Kormányhivatal Földhivatali Főosztály, osztályvezető: A projekt I. ütemének földhivatali tapasztalatai. Az I. ütembe bevont ingatlanok, az érintettek (tulajdonosok, kérelmezők) jellemzői. Az előkészítés fázisa és az átadás-átvétel (adatszolgáltatás) folyamata. Kommunikáció, feladatok leosztása (Főosztály és osztály), együttműködés (földhivatal, jogi szolgáltató, földmérő, NKP Kft.). A megosztás lényegi szakaszai (keretmérés, egyezségkötés, befogadó nyilatkozatok). Fórum, konzultáció.

Levezető: Zalaba Piroska FM Földügyi Főosztály térinformatikai főfelügyelője.

A fórum résztvevői: FM FO (Dr. Varga Márk főosztályvezető), NKP Nkft. (Cseri József ügyvezető igazgató, Mátyás László műszaki vezető), BMKH FF (Hajtman Zoltán osztályvezető).

A tapasztalatok összegzése, Konferencia zárása. Az október 29-i fórum moderátora Zsilvölgyi Csaba és a válaszadók: dr. Sóvári Tibor, Mátyás László és dr. A második alkalom programja némileg eltért az előzőtől.

Dr Szinay Attila helyettes államtitkár sajnos nem tudott részt venni a konferencián, így nevében dr. Varga Márk főosztályvezető köszöntötte a résztvevőket és saját előadását megelőzően idézett néhány gondolatot a helyettes államtitkár expozéjából.

A délelőtti szekció végén dr. Gross Miklós, az EUROSENSE Légi Térképészeti Kft. vezetője tartott előadást „A korszerű légi távérzékelés lehetőségei a nagyméretarányú térképezésben” címmel. Előadása végén erős kritikával illette a légi felvételek és ortofotók állami átvételének szabályzatát, amelyet ez év májusában adott ki a FÖMI. Kifogásolta többek között, hogy a - korábbi hagyományokkal ellentétben - a szabályzat a kompetens szakmai képviselők/szervezetek véleményének kikérése nélkül készült.

A délutáni fórumot Zsilvölgyi Csaba az MFTTT alelnöke vezette. A földhivatali tapasztalatokról ezúttal dr. Sóvári Tibor a Békés Megyei Kormányhivatal földhivatali főosztályvezetője számolt be.

Hagyomány és megújulás: Egy felújított parasztház története

A ház egyike a Dél-Nógrádban található Héhalom „rópatéglás” portáinak, építése óta (1930-as évek második fele) a Harmos család tulajdona. A nagymama halála után a jelenlegi tulajdonos unoka és családja döntése volt 2009-ben, hogy a hajdani gyermek évek emlékét őrző portát a mai igényeknek megfelelő komforttal felújítja és részlegesen átépíti, helyreállítja, mert akkor a ház őrzi majd a múltját.

A lassan száz éves épület kő alappal, vályogtégla falazattal és korában szokásos módon díszesen kirakott tégla homlokzattal készült az utca felé, megjelenítve az iparkodó Héhalmiak gyarapodását.

A három osztatú parasztház alaptípusából tovább fejlődött hosszúház a gazdálkodáshoz és a vele egyet jelentő élethez szükséges valamennyi helyiséget tartalmazta. A lakó részt a komra, majd istálló és szérű követte. A falusi ház mint folyton változó organizmus az idő haladtával saját maga is meg ráncosodott, az újabb korok praktikumaival: a műanyag redőnnyel, meleget tápláló gázcsővel.

Az építkezés ideája a jelen kor igényeit is kiszolgáló új tereket és egykori emlékek hangulatát őrző szobákat egyaránt megkívánt. Ez a megtartó, de megújító szellem vezette azt a közös gondolkodást, mely megszabta a lehetőségeink és lelkesedésünk távlatait.

Így lett a „rópatéglás” főhomlokzat változatlan, de roskadozó sarkaiban frissen rakott. A ház szeme újra világító rámájú. A tornác dűlt oszlopai feszes csizmaszárú. Az esti fényben setétbe boruló fedém kimosdott homlokú a tisztaszobán. És lett az egykori komrából a ma nappalija, az istálló vendégszobává épült át. A hosszúház még hosszabb lett egy sóhajtással, hogy még mindig helye legyen a gazdaságnak.

Minden megmaradt és minden tovább él. A kiskert, a falmellék, a kút hűvös csöndje, a szőlő az egykori lugasból. Megőrizni ami elmúlt és hagyni, hogy legyen úgy, mint amikor elhatározták: itt lakni és ismét a tavaszt akarni lenne jó. Ez egy egyszerű ház egyszerű története.

A kárpátaljai magyarok helyzete és a kettős állampolgárság kérdése

Miért rettegnek a kárpátaljai magyarok az ukrán hatóságoktól, és miért csak annak a vízumkérelmét támogatja a nyilatkozat kiadására jogosult magyar szervezet, akinek a gyermeke magyar iskolába jár? Hogyan juthattak magyar állampolgársághoz olyanok is, akik magyarul egy szót sem beszélnek? Miért húznak szét a határon túli magyar szervezetek?

A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) 24. A helyzet annyira súlyos, hogy ennek különösebb jelentősége nincs.

A nemrég megszületett ukrajnai nyelvtörvény lényege, hogy az ukránon kívül más nyelvek számára is lehetővé tette volna, hogy Ukrajna egyes közigazgatási egységeiben kvázi hivatalos nyelvként funkcionáljanak. A Régiók Pártja a választási kampányában azért vetette be a témát, mert elmaradásban volt a saját orosz bázisszavazói vonatkozásában. Ennek megfelelően az orosz többségű megyék nagy csinnadrattával, tanácsi határozatokkal léptették érvénybe az oroszt, mint regionális nyelvet egész kelet-Ukrajnában. Azonban ami a más nyelveket illeti, a régiós vezetők gyakorlatilag azonnal jelezték, hogy ezt a törvényt az oroszoknak szánták, így más nyelvek vonatkozásában nem óhajtják komolyan venni.

Amennyiben jogállamról van szó, ez valóban értelmezhetetlen. A törvény azért törvény, hogy automatikusan érvényesüljön. De Ukrajna nem jogállam. Vannak a hivatalos törvények, amelyek azért vannak, hogy legyenek, és van a valóságos világ, amiben szokásjogi szabályok uralkodnak, vagyis az uralkodó elit által kimunkált gyakorlat-konszenzus-hagyomány, hogy milyen törvényt hogy kell értelmezni. Ha az a kérdés, milyen szabályok érvényesülnek Ukrajnában, akkor a válasz, az ukrán uralkodó elit által kifejlesztett szokásjog. Az írott törvények gyakorlati jelentősége zéró.

A közgyűlésén mondott beszédében említette, hogy az ötvenezer friss kárpátaljai magyar állampolgár közül legalább tízezren egy szót sem beszélnek magyarul.

Ukrajnában árulják a jövedelmezőbb pozíciókat. Itt az lesz a rendőrkapitány, akinek több pénze van. A közlekedési rendőr sem csak zsebre bírságol, mert a jövedelem egy részét továbbadja a feletteseinek.

Az RMDSZ küldötte felszólalásában arról panaszkodott, hogy az erdélyi friss állampolgárok üdvözlő levelet kaptak a magyar miniszterelnöktől, ami nekik nem feltétlenül jó, hiszen a legtöbben félnek, hogy ha kiderül, hogy kettős állampolgárok, a román hatóságok bosszút állhatnak rajtuk. Velünk kivételt tettek, és a felvidékiek sem kaptak, ami abszolút pozitív. Ez azt jelenti, hogy a kormány felé tett jelzésünk, miszerint az itteni népek nem szeretnék, ha az ukrán hatóságok tudomást szereznének a magyar állampolgárokról, célba ért. A mi helyzetünkben azt, hogy küldünk valamiféle jelzést, és azt figyelembe is veszik, sikerélményként éljük meg. Ezek szerint az erdélyiek nem küldtek jelzést? Ezt nem tudom, az RMDSZ-es képviselő úr szerint ott sem lelkesedtek. Ezt azonban az ottani politikai kontextusban kell értelmezni. Mivel a Fidesz ezeket az ügyeket a demokrácia-központokon, illetve a nemzeti tanácson keresztül intézi, ami az RMDSZ-nek konkurencia, így érthető részükről az ellenszenv.

Milyen következményekkel jár, ha valakiről kiderül az ukrán hatóságok számára, hogy magyar állampolgár? Bármilyen következménnyel járhat, mivel - itt megint az alapmotívumokhoz térek vissza - Ukrajna nem jogállam. Ha az lenne, akkor azt mondanám, hogy semmivel, lévén a kettős állampolgárság az ukrán büntető törvénykönyvben nem szerepel bűncselekményként. A legtöbben mégis úgy értelmezik az ukrán alkotmány vonatkozó passzusát az egységes állampolgárságról, hogy az tiltja a kettős állampolgárságot. Azonban ez vita kérdése. A dolog akkor lenne teljesen egyértelmű, ha az ukrán parlament módosítaná az ukrán büntető törvénykönyvet olyan módon, hogy megjelenne benne a lopás, rablás, nemi erőszak stb. mellett a másik állampolgárság felvétele, mint kriminalizált cselekmény. Ezt a lépést az ukrán parlament vélhetőleg nem fogja meglépni, mivel az orosz identitású vagy az orosz-szovjet identitású polgárok ezt rossz néven vennék az uralkodó párttól.

Az egyetlen vaskos konkrét példa az, amikor az első állampolgári eskütételkor fényképeztek a konzulátus környékén, és akit sikerült lencsevégre venniük, azok közül néhányat beidéztek a titkosszolgálatra. Nehézségeik akkor támadtak, amikor nyilvánossá tettük az ügyet, és magyarázniuk kellett az eljárásukat. Az ukrán titkosszolgálat egy nyomozati szerv, amely nyilván bűncselekmények ügyében nyomoz. De hogy nyomoz egy olyan ügyben, ami nincs bűncselekménnyé nyilvánítva? Az ő olvasatukban „elbeszélgetésre” hívták be az embereket, de „elbeszélgetés” a bűnügyi eljárási kódexben nem szerepel, mint nyomozati cselekmény. Hogy lehet elbeszélgetnie a titkosszolgálatnak, amikor a titkosszolgálat az nyomoz, kihallgat, stb? Itt két párhuzamos világ létezik egymás mellett.

A kettős állampolgárság. Volt több is. Elvileg ezt az ügyet elítélték az ukrán hivatalosságok, ami logikus is, hiszen mégiscsak államközi ügyről van szó. Ez valószínűleg félig-meddig őszinte is, mármint az, hogy a hatalmi szervek nem utasították a fizetett bérenceiket, hogy pont azt a provokációt elkövessék. Az más kérdés, hogy ki irányítja az ukrán szélsőségeseket a háttérből ki és milyen motívumokkal. A lényeg, hogy egyelőre még nincsenek előállítva az elkövetők. A provokációkat többnyire szélsőjobboldaliak követik el.

Bonyolult kérdés, mert szintenként más és más a helyzet. Ukrajnát is a nemzeti-nemzetellenes törésvonal vágja ketté. Galíciában a Svoboda a domináns politikai erő, ők a legnagyobb frakció a három galíciai megye megyei tanácsában. Viszont Kárpátalján a 3%-os küszöböt sem tudták átlépni, igaz 2012-ben a parlamenti választásokon már elérték a 8%-ot. Értelemszerűen ez még mindig töredéke a galíciai támogatottságuknak, összukrán viszonylatban megint más a helyzet, amit befolyásol az ukrán nagypolitikai örök kérdése, hogy ki kit hogyan manipulál. De minden elképzelhető, mindenféle politikai eszköz bevetése benne van a pakliban, többek közt akár a nemzetiségellenes pogromok is.

Orbán Viktor és az ukrán miniszterelnök találkozójának milyen visszhangja volt? Az itteni újságok címlapon hozták, de aligha hozta lázba az esemény a magyar közösséget. A mi ügyeink általában nem szoktak előremozdulni az ilyen típusú alkalmakkor, lévén, hogy itt a hangsúly a szomszédsági viszonyon van, minket pedig az ukránok elnyomnak. Tehát hogyha Magyarország, mint állam, jószomszédi viszonyt óhajt ápolni Ukrajnával, akkor ilyen körben a mi ügyeink hangsúlyosan nem szerepelhetnek, mert akkor anyázni kellene.

A könnyített honosítás bevezetésével, illetve a szavazati jog megadásával a magyarországi politikai mező kiterjedt az ország határain túlra. Az utóbbi két évben Erdélyben megkezdődött a kiépítése azon politikai struktúráknak, melyek révén elképzelhető, hogy a magyarországi politikum az eddigieknél is nagyobb hatásfokkal tudja megszólítani, mozgósítani az erdélyi magyarokat. Közel 1 millió euró támogatást kaptak EMNP- és EMNT-politikusok által frissen bejegyzett civil szervezetek állami tulajdonban lévő magyar cégektől, további közel 2 millió eurót pedig egy az erdélyi magyar nyelvű sajtót finanszírozó, Fidesz-közeli alapítvány a Szerencsejáték Zrt.-től.

Ahhoz, hogy valaki három éves vízumot kaphasson Magyarországra, szüksége van egy támogatói nyilatkozat becsatolására is. A magyar szervezetek közül jelenleg egyedül a KMKSZ jogosult ennek a kiadására, a másik szervezet, az UMDSZ nem. Ez annak a következménye, hogy amikor a magyar igazolványok kiadását ők bonyolították, tömegesen kaptak magyar igazolványt magyarul egy árva kukkot nem beszélő emberek. Akik majd ezekkel az igazolványokkal mennek vízumdíjat visszaigényelni. Az anyagokat, amelyekre a kormányzat a fenti álláspontját alapozza, titkosították. Egyébként az UMDSZ fő problémája a jelenlegi kormányzattal az, hogy véleményük szerint az megalapozatlanul állítja, hogy ők tömegesen adtak magyar igazolványt nem magyaroknak.

Igen, sok ellenséget szereztünk azzal, hogy próbálunk elvszerűek lenni. Nem adunk például olyannak, aki nem tud egy szót sem magyarul, hiába van magyar igazolványa. Aki ilyen helyzetbe kerül, az elkezd minket zsigerileg gyűlölni és afféle mobilpropaganda egységgé változik. A másik dolog, hogy nem adunk vízumajánlást olyannak, akinek a gyereke nem magyar iskolába jár. Mi egy elnyomott kisebbség vagyunk, aminek a gerincintézménye az oktatási hálózat - hogyan maradjon fenn a magyar iskola, ha a magyar szülők nem íratják be a gyerekeiket? Egy magyar érdekvédelmi szervezet ennek megfelelően hogy kvalifikálja azt, aki nem magyar iskolába íratja a gyerekét? Mondjuk azt neki, hogy jól csináltad? Itt az egyéni boldogulás vélt szempontjainak a kollektívum érdekeivel való nyilvánvaló ütközéséről van szó. Én is fel tudnám magamtól sorolni a másik oldalon felvetődő érveket, de komoly érvet senki nem tudott felhozni amellett, hogy nem magyar kollektív érdek a magyar iskolahálózat fenntartása.

Azért, mert minden ukrán állampolgár kaphat vízumot az általános vízumrendnek megfelelően, amiben egyébként egy sor kedvezményezett kategória van: diákok, újságírók stb. Nincs. Ez egy kedvezmény, és nem egy alapjog.

Annak van-e fellebbezési joga, akit a római katolikus egyház kiközösített? Mit szól ahhoz, hogy a magyarországi pártok ide, a határon túlra is jönnek kampányolni? Milyen hatásuk van az itt élőkre?

A mostani helyzet az itteni magyar állampolgárok szavazati joga miatt különleges. A kontúrok még nem alakultak ki, általános értékelést nem lehet adni. A szavazati jog megadása előtti helyzet lényegét viszont meg lehet fogalmazni. A magyarországi belpolitika fő törésvonala nem a gazdasági alapú bal-jobb, hanem a nemzeti-nemzetietlen vonal, mi pedig a nemzeti elkötelezettség egyik attribútuma voltunk-vagyunk. A jó viszony ápolása az elszakított területek magyar testvéreivel a nemzeti elkötelezettségnek kikerülhetetlen ismertetőjele. A hozzánk való viszonyulás demonstratív felmutatása az egyik leggyakrabban használt, legegyszerűbb módja annak, hogy valaki a magyar politikai mezőben elhelyezze magát. Hogy ezt mennyire őszintén teszi, azt személye válogatja.

Kárpátaljai magyar családok a háború árnyékában

Az Orangeways csődje: Buszok, tartozások és rejtélyes tulajdonosok

Az Orangeways-sztori akkor kezdett igazán érdekelni, amikor egy tervezett utazás előtt pár órával üzenetet kaptam, hogy „technikai okok miatt” nincs busz. A buszjegyek árát valószínűleg soha nem látom viszont, de még így is szerencsésen megúsztam az Orangeways-kalandot.

A kétezres évtized közepén Kovács Miklós Györgynek nagyszerű ötlete támadt: a fapados légitársaságok működési elvét kellene alkalmazni a nemzetközi buszozásnál is. Megkereste egykori munkatársát, Kedves Ferencet, aki beszállt 200 millió forinttal: 2007-ben így létrejött az Orangeways Zrt. A társaság jellegzetes festésű, kényelmes saját buszainak, alacsony jegyárainak, extra szolgáltatásainak (ingyenkávé és forró csoki, újság, a hosszabb utakon film), intenzív reklámkampányának (például a Fradi szponzorálása) köszönhetően hamar népszerű lett.

A csúcson több mint 50 városba szállította évi 300 ezer utasát majdnem 80 buszával az Orangeways, s a belföldi tömegközlekedés meghódítására is készen állt. 2009-ben azonban a Közlekedési Minisztérium nem engedte, hogy az Orangeways konkurense legyen a Volán-társaságoknak, pedig a társaságnak nagy szüksége lett volna az új piacra, ugyanis a jól hangzó koncepció és a látványos sikerek ellenére a cég néhány év alatt 1,4 milliárdos veszteséget halmozott fel. 2010 szeptemberében Kedves Ferenc el is adta az Orangeways Zrt. 90 százalékát az erre a célra gründolt ORW Hungáriának. A kisebbségi tulajdonos és a vezérigazgató Kovács Miklós György maradt (őt addigra a Fradi támogatása a klub elnöki székéig repítette). Az ORW Hungária mögött Bakos Roland, illetve Horváth Krisztián, a botrányos közbeszerzésekről elhíresült Ligetsor Bau és Bástya Millenium egykori tulajdonosa (lásd: A Fradi erős oszlopa, Magyar Narancs, 2016. augusztus 18.) állt. A központi társaságot átnevezték (Tribune Ventures Hungary), és a különböző tevékenységeket más-más Orangeways-cégekbe szervezték ki. A nemzetközi utak mellett (Orangeways Magyarország) a társaság bonyolította Baján a helyközi tömegközlekedést, s a Gemenc Volán alvállalkozójaként néhány Tolna megyei járatot is üzemeltetett (Orangeways Dél-Alföld), de tervben volt Budapest meghódítása is (Orangeways City-center).

Ám a likviditási problémák nem szűntek meg. 2011 végén a Tolna megyei sofőrök sztrájkolni kezdtek, miután hónapokig nem kaptak fizetést. A tüntetések és a dolgozók nyomására a Gemenc Volán felbontotta az alvállalkozói szerződést, s nem ért jó véget a bajai kaland sem, ott az Orangeways maga állította le a szolgáltatást 2013 decemberében. A lépést ugyan műszaki okokkal magyarázták, ám a probléma valószínűleg ezúttal is a pénzhiány lehetett. A Világgazdaság arról számolt be, hogy a cégnek nem volt pénze üzemanyagot vásárolni, egyes buszoknak lejárt a műszaki engedélye (új vizsgára pedig nem futotta), és a bérek is rendszeresen csúsztak. De problémák voltak már a nemzetközi járatokkal is. Volt, aki csak szimpla járatkimaradásról számolt be, de olyan is előfordult, hogy a megállónál egyszerűen továbbhajtott a sofőr, és egyre több lett a külföldön hagyott utas.

A romló pénzügyi helyzetre reagálva az Orangeways elkezdte eladogatni a buszait, és helyettük alvállalkozókat alkalmazott egyes viszonylatokon. Aztán 2013 tavaszán arról írt a Népszabadság, hogy a társaság partnerei százmillió forintot meghaladó kifizetetlen számla, illetve munkabér miatt panaszkodnak. Az alvállalkozók indítottak végrehajtást, felszámolást és pereket is a cég ellen, de nem sok sikerrel.

Noha a társaság azt állította, hogy mindig mindenkit kifizettek, a veszteségek beismerésének tekinthető, hogy az Orangeways 2013. 110 millió forint jegyzett tőkével megalapította az Orangeways Közlekedési Hálózatok Holding Zrt.-t. Mégpedig azzal a céllal, hogy felvásárolja az ORW-től a három Orangeways-céget, majd tőzsdére vigye a holdingot. A cégnél megpróbáltak előremenekülni, piacra dobták az Orangeways Energiaitalt, és háromcsillagos szállodát nyitottak Budapesten. Azzal is próbálkoztak, hogy a nemzetközi utazásokat szervező Orangeways Magyarország Zrt.-t 24 milliárdos értéken apportálják az új társaságba, ám a cégbíróság úgy találta, a zrt. mindössze hatmilliót ér.

Ahogy fogyott a pénz, úgy lett egyre több az utaspanasz. A szerencsésebbeknek csak a buszuk késett, ám a járatok sűrűn kimaradtak, és erről a társaság sokszor elfelejtette értesíteni az utasokat. Ha mégis jött értesítés, az többnyire az utolsó pillanatban, „technikai okokra” hivatkozva mondta le a járatot, 2015-ben pedig egy karácsony előtti hétvégén valamennyi járatát törölte. Akinek olykor sikerült feljutnia egy buszra, az sem mindig járt jobban. Visszatérő panasz, hogy a WC-t nem engedték használni a sofőrök, és az egyre rosszabb állapotú járművek gyakran lerobbantak. A járatpótlásokról a sofőrök gyakran nem tudtak felvilágosítást adni, mondván, ők csak alvállalkozói az Orangewaysnek. Egy Krakkó-Budapest járaton utazó arról számolt be tavaly, hogy a késve induló busz „majd másfél óra és 70 megtett kilométer után kigyulladt, két óra rendőri és tűzoltósági intézkedés után a rendőrök megtiltották, hogy a busz elinduljon”. A sofőr hazatelefonált, ahonnan azt mondták neki, a járművet mindenképp haza kell vinnie, így aki akart - saját felelősségre - visszaszállhatott a füstölgő buszra, a többiek pedig boldogultak, ahogy tudtak.

Rejtélyes angolok, lomha hatóságok. A utasok tapasztalata a káoszt tükrözik vissza az Orangeways cégügyei is. mindössze öt hónapig volt tulajdonos a társaságban: az Orangeways Közlekedési Hálózatok Holding Zrt. (OKHH) mögött azóta valójában a Kovács család áll. A közgyűlési jegyzőkönyvek szerint Kovács Miklós Gyula, Kovács Miklós Gyuláné mellett fiuk, Kovács Miklós György a tulajdonos. Érdekes adalék, hogy a cégalapító Kovács Miklós György nem személyesen, hanem a kézilabdával és focival foglalkozó szentendrei Utánpótlás Akadémia Sportegyesületen keresztül birtokolja a részvényeket. Nem sokkal a cég átvétele után Kovácsék is elkezdték átszervezni a céghálót. A korábbi három, utazásokat szervező Orangeways céget átnevezték, majd megszüntették, a veszteségek egy részét pedig vagyonkezelő cégekbe tették át. A valódi tevékenységet látszólag az immáron 2,5 milliárdra feltőkésített OKHH végezte. Ám a működési és pénzügyi gondokon az új struktúra sem segített. A 2013 után alapított cégek közül mindössze a jegyértékesítést végző Pivot Consulting tudott némi nyereséget felmutatni, ám a profit itt sem az üzleti tevékenységből, hanem pénzügyi műveletekből származott a hivatalos mérlegek szerint. A nulla forintos bevételű OKHH-ban viszont óriási pénzeket mozgatott meg a Kovács család. Tavaly októberben a cég saját vagyonából kivettek 2,4 milliárd forintot, amelyből 2,3 milliárdot vissza is raktak, 4,8 milliárd forintra emelve a cég saját tőkéjét. 100 millió forint már itt eltűnt, ám alig 10 hónappal később, idén augusztusban kivettek 4,7 milliárdot az OKHH-ból - veszteségrendezés címén 100 millió forintra csökkentvén a társaság tőkéjét.

Az elmúlt években az Orangeways-cégek szinte folyamatosan végrehajtás alatt álltak, hol a NAV, hol egy ki nem fizetett munkavállaló vagy alvállalkozó szerette volna megkapni a neki járó összegeket. A társaság évek óta szereplője a NAV azon listájának is, amelyen a be nem jelentett alkalmazottakat foglalkoztató vállalkozásokat sorolja.

A Gazdasági Versenyhivatalhoz (GVH) az elmúlt hat évben mindössze hat panasz érkezett, és ezekből egy esetben indított és zárt le eljárást: 2013-ban 4,5 millió forint bírságot szabtak ki a cégre tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat miatt. A GVH a Nemzeti Közlekedési Hatóság (NKH) és ügyfelek bejelentése miatt jelenleg is vizsgálódik „az Orangeways hálózatot, brandet üzemeltető vállalkozások magatartásával kapcsolatban”. E vizsgálat várhatóan november közepén zárul le, ezért a hatóság nem árult el részleteket.

Kérdéseinkre egy sor hatóságtól (Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság, Európai Fogyasztói Központ, Budapesti Kormányhivatal Műszaki Engedélyezési és Fogyasztóvédelmi Főosztálya) nem kaptunk válasz lapzártáig, ám az NKH válasza sok érdekességet tartalmazott. Például azt, hogy az orangeways.hu oldalon lévő utastájékoztató nem felel meg az érvényes jogszabályoknak, ahogyan az oldalról az sem derül ki, mely cég végzi a szolgáltatást. Az NKH azt is közölte, hogy évek óta érkeznek hozzájuk bejelentések meghirdetett járatok elmaradása, jelentős késése, az utaspanaszok nem megfelelő kezelése miatt. Ezek nyomán összesen 17,3 millió forint bírságot szabtak ki a cégre, ami viszont elérhetetlennek bizonyult a hatóság számára is. A társaság a bírságokat nem fizette be, ezért az NKH végrehajtást kért a NAV-tól, sőt egy idő után megtiltotta az Orangeways személyszállítási szolgáltató tevékenységét. De vajon melyik cégről van szó? A hatóság azzal az ORW Hungáriával szemben intézkedett, amelyik átvette a céget Kedves Ferenctől, majd továbbadta azt Kovácséknak. Ekkor valóban úgy tűnt, hogy az ORW Hungária kiszállt az üzletből és megszűnt, 2012 óta nem is mutat életjelet, ám a hatóság felé a mai napig ők végzik a buszoztatást - év eleje óta engedély nélkül. A cég nem csupán elnevezése miatt ismerős (Kedves kiszállása után Tribune Ventures Hungaryra nevezték át az Orangeways fő cégét). A Tribune Ventures és a korábban megmentőként beharangozott West Block székhelye ugyanott van Londonban, ráadásul a két cég vezetése is megegyezik. Angol céginformációs oldalak ezt a londoni címet cégtemetőként emlegetik, hiszen több száz cég van ide bejegyezve. Az Orangeways körül felbukkant két angol társaság ugyanazon a napon, 2014. december 30-án oszlott fel, élükön pedig ugyanaz a személy állt. Ez a bizonyos Robert Benjamin Gersohn eddig több mint 150 céget vezetett a companycheck.co.uk adatbázisa szerint, amely minimum felveti annak a gyanúját, hogy ő csak a nevét adta e vállalkozásokhoz. nevén három magyar vállalat van az Opten adatai szerint: mindhárom céget 2012. szeptember 12-én vásárolták meg Bakos Rolandtól, és jelenleg mind a három cég - így az ORW Hungária is - kényszertörlés alatt áll. Ehhez képest tényleg csak apróság, hogy az ORW Hungária utolsó cégvezetőjét, Bánhalmi Róbertet a bíróság tavaly eltiltotta gazdasági társaság vezetésétől. Azt tehát, hogy valójában ki áll az engedély nélküli buszoztatást szervező ORW Hungária mögött, nem tudni. Az viszont beszédes, hogy több, a Kovács családhoz köthető cég is felszámolás vagy kényszertörlés alatt áll, a holdingban tulajdonostárs Kovács Miklós Gyuláné pedig 2021-ig szintén el van tiltva gazdasági társaság vezetésétől. Kovács amúgy még 2011-ben távozott az FTC elnöki posztjáról - helyére érkezett a fideszes Kocsis Máté -, ám elnökségi tagként sokáig aktív volt. Csak idén tavasszal mondott le, méghozza azért, mert „a jövőben több időt kénytelen foglalkozni munkájával”.

Találkozások Hogy ez milyen jellegű munka, azt csak találgatni tudjuk. Honlapjuk szerint 50 utazási iroda árul Orangeways-jegyeket, ám a gyakori panaszok miatt már minden általunk megkeresett iroda felmondta a velük kötött szerződést. A kamujáratokra eladott jegyek bevételei egy bizonyos Rá-Ba Projektmenedzsment Zrt.-hez kerülnek, a kártyás fizetés adatai legalábbis erről tanúskodnak. A Rá-Bát tavaly év végén alapította Jángli Péter azon a címen, ahová egy sor Orangeways-cég is be van jegyezve. Noha a cég székhelye már Jángli lakcíme, ő nem csak ezt a társaságot alapította mostanság: tavasszal bejegyeztette a Beehound Autóbuszos Közúti Közlekedési Kft.-t is.

A kíváncsiság és az érintettség okán személyesen is kimentem az Üllői útra, ahonnan az Orangeways-buszok indulni szoktak. Itt egy angol nyelvű felirat arról tájékoztatott, hogy az iroda átmenetileg zárva van, és a jelek valóban arra utaltak, hogy a munkatársak sietősen hagyták ott az irodát. A jegyértékesítő ablakon bekukucskálva félig üres kávéscsészét és ebédmaradékot tartalmazó műanyag dobozokat is láttam. A megállóban viszont bent állt egy jelzés nélküli fehér busz. A ritka Orangeways-járatok egyike épp Bécsbe indult mindössze két ázsiai utassal a fedélzetén. A sofőrtől annyit tudtam meg, hogy gyakran vannak járatkimaradások, de amikor neki szólnak, hogy menni kell, akkor ő hozza a buszt és megy. Pár perccel később egy húszéves Suzuki Swift állt be a busz mögé vészvillogóval. Az autóból meglepetésemre nem egy késésben lévő utas szállt ki, hanem egy fiatal nő, aki valamilyen iratot és egy köteg pénzt adott át a sofőrnek. Miután lerendezték az ügyletet, kapva kaptam az alkalmon, és én is odaléptem a hölgyhöz, hogy a társaság állapotáról érdeklődjek. Állítása szerint ő nem is dolgozik az Orangewaysnek, csak megkérték, hogy ugorjon már ki az induló buszhoz. Ezek után biztosított arról, hogy a cég működik, valamint hogy az iroda csak ideiglenesen van zárva, és hamarosan újranyit - igaz, nem tudni, hol. (Mi mindenesetre egy hete várunk a cég válaszára.) Szóba elegyedtem a szomszédban dolgozó, Fradi-jegyeket áruló fiatalemberrel is, aki azt mondta, az ideiglenes zárva tartás úgy két hete már biztosan tart. „Hébe-hóba jön egy busz, de szerintem már ne vegyél jegyet” - tette hozzá. Sajnos ezen már túl voltam.

A budapesti kaland. A BKV-BKK évek óta próbálkozik azzal, hogy a vári és egyes budai járatok üzemeltetését kiszervezze. A 2010-es pályázatot megnyerte az Orangeways, ám azt a tendert a BKV kirívóan alacsony ajánlati árra hivatkozva megsemmisítette. A következő években a társaság leányvállalatai a felszámolási problémák miatt nem indulhattak tendereken, ám 2013-ban újra pályázhattak. 2015 januárjában hirdettek győztest, az egyedül induló Orangewayst. A pályázat furcsaságairól az Index számolt be. Írásuk szerint eredetileg nem is az Orangeways pályázott, hanem a felnőttoktatással foglalkozó Ormódi-Fitos Kft. A társaságot azonban 2014-ben megvásárolta Kovács Miklós Gyuláné, aki rögtön át is nevezete azt Orangeways Hungáriává, és felvette tevékenységei közé a szárazföldi személyszállítást. A lap szerint szokatlan, hogy a nyertes, akkor még referencia nélküli cégért az állami Gemenc Volán vállalt kezességet, ráadásul az Orangeways vállalta kilométerdíj kifejezetten drágának számított. Ennek ellenére tavaly júniusban a BKK mégis aláírta a szerződést az egyre kevésbé működő Orangeways Hungáriával, amelynek idén nyáron kellett volna elindítani a szolgáltatást. A társaság a tervek szerint 35 db Rába-S91 midibuszt rendelt volna a győri buszgyártól. A Világgazdaság idén februárban arról számolt be, hogy az üzlet mégsem jött össze. A Rába arról tájékoztatta a lapot, hogy a szerződést megkötötték az Orangewaysszel, és arra vártak, hogy megérkezzen a pénz. Kovács Miklós György szerint a pénz meg is volt, a finanszírozó a Matolcsy György unokatestvérének, Szemerey Tamásnak a tulajdonában lévő Növekedési Hitel Bank Zrt. (NHB) lett volna. Kovács arról is beszélt, hogy az új buszok karbantartására egy saját bázis kialakítását tervezi az Orangeways, és (ismét egy angol!) pénzügyi befektető bevonásával már meg is vásároltak egy egyhektáros területet az M5-ös közelében lévő Nagykőrösi úton.

tags: #kovacs #miklos #a #kozos #tulajdon