A Csarnok téri Meininger Hotel építészeti és történeti kontextusa
Budapest képe az elmúlt néhány évben gyökeresen megváltozott: város- vagy építészettörténeti szempontból értékes, védett vagy épp védtelen épületeket radíroztak ki a városból - sokszor fontos kulturális veszteséget okozva ezzel -, hogy helyüket társasházak, irodák, illetve szállodák vehessék át.
Ezzel párhuzamosan a hosszú időn át teljesen kihasználatlan vagy épp parkolóvá vált foghíjtelkek beépítése is megkezdődött. Ismeretlen Budapest néven futó sorozatunkban korábban számos hasonló ügyet mutattunk be, kevés eset volt azonban olyan meglepő, mint a szocializmus modern építészetének egyik fontos darabja, a Lestyán Ernő tervei szerint született Csarnok téri transzformátorházhoz ragasztott Meininger Hotel esete, ami a főváros utolsó halászházának tőszomszédságában az elsők közt mutatta meg, hogy a XX. századi épületek sorsa is bizonytalan. Ezt a megállapítást azóta számos másik eset - köztük Virág Csaba várnegyedbeli Országos Teherelosztójának lebontása - is bizonyította, az Európa-szerte húsz városban jelen lévő Meininger-lánc első budapesti szállodájánál alkalmazott megoldás azonban túlszárnyalhatatlan maradt.
A projekt mögött álló, Lövőház utcai irodaházba bejegyzett cég, a Bedori Investment Kft. hátterében hosszú ideje a több lábon álló milliárdos, Apáthy Zoltán Endre van jelen, akinek neve idén már nem először tűnik fel a budapesti építési projektek körül: néhány hónappal ezelőtt egy másik cége, a Recontra Ingatlanhasznosító és Üzemeltető Szolgáltató Kft. Ezzel az állítással csak egyetlen probléma volt: az, hogy az építési jogkörök lényegi része 2020. A helyzet persze távolról sem annyira egyszerű, hogy két mondattal elintézzük, hiszen a Festetics György utca 9. az ezredforduló óta a főváros egyik legfurcsább sorsú telkévé vált: a 2000 februárjában a Villa-Terra, majd hat hónappal később az Euro-Ingatlan Kft. építkezésnek 2003. Az akkor az SZDSZ-es Csécsei Béla vezette kerület kötbért is kilátásba helyezett, így a cégnek a dokumentum szerint 2004. A munkáknak a következő években semmi nyoma sem látszott, sőt, a kötbér sem érkezett meg a később már Kocsis Máté vezette józsefvárosi önkormányzat számlájára - derül ki egy, a történetet összegző, 2021. elengedi a 9,056 milliós követelést, illetve az azon felüli 3,754 milliós kamatot, ha az építtető 2017 júniusának utolsó napjáig leadja a használatba vételi engedély iránti kérelmét. Ennek a kérésnek Józsefváros vezetése eleget is tett, és újabb határidőt (2019. dec. A Festetics György utca 9. helyzetén ez semmit sem javított, hiszen a 2020. február 20-tól már F9 Ingatlanbefektetési Kft. nem fizette be az újabb csúszás miatt az előző másfél évben felgyűlt 9,14 millió forintos összeget, a 2020. január 1. és június 30. Az Euro-Ingatlan cég tulajdonosai közt 2016 novembere és 2020 januárja között a Nézőpont-csoport egyik alapítóját, a korábban a MAVIR felügyelő-bizottságát, a Hungexpót, illetve a 2014-ben a Miniszterelnökségbe olvadt Nemzeti Fejlesztési Ügynökséget is vezető Petykó Andrást is megtalálhattuk volna, akitől előbb a Refamily Kft.-n át Apáthy Zoltán Endréhez kötődő VILEOS Ingatlanfejlesztő (2020. január-2020. július), majd maga a Refamily Kft. (2020. Az F9-nek ma otthont adó Lövőház utcai irodatér nem csak egy, a milliárdoshoz kötődő cég székhelyeként működik, hiszen a cégjegyzék szerint a Csarnok téri hotelt jegyző Bedori Investment mellett a két éve működő szálloda őrzését végző Árgus-Security, a Recontra, illetve a Smart Life Hotel Debrecent a Magyar Turisztikai Ügynökség 3,6 milliárdos támogatásával építő Debrecen Ingatlanforgalmazó és Beruházó Kft. A helyzet a tavalyi év végére még kuszább lett, hiszen Apáthy novemberben azt kérte (majd decemberben egy újabb kérelemben pontosította), hogy a „megváltozott gazdasági környezetre tekintettel” 2020 második felére a napi kötbért újra a korábbi összegre csökkentsék, sőt, a kivitelezés első napján a kötbérfizetési kötelezettség is szűnjön meg. A Józsefvárosi Gazdálkodási Központ Zrt. javaslatára ezeket a kéréseket a képviselő-testület helyett a veszélyhelyzet miatt egy személyben döntő Pikó január 28-án elutasította - derül ki az online is elérhető 23/2021. számú határozatból -, így az F9-nek továbbra is fizetnie kell a kötbért, aminek jelenleg az április 30. Az építési terület határán látható - a szomszédos 11. A Festetics utca 9. számú telket hosszú évtizedeken át egy apró épület foglalta el, ami már a századforduló Budapestjén is erősen alulméretezett volt, hiszen a XIX. A jogerős építési engedélyt 2021. január 22-én megkapó terveket az F9 tulajdonosa jól láthatóan házon belül próbálja valóra váltani, így a generálkivitelezői szerepet a Hídépítő-csoporthoz tartozó A-Híd kapta, a mélyépítési feladatokat pedig a Hídépítő és a Bachy által alapított, ma azonban már egyedül a francia Soletanche Bachy kezében lévő HBM Kft.
A hegyesszögű trapéz alaprajzú sarokfoghíj beépítésénél a helyhez való viszonyulás összetett kérdés volt, hiszen csak téglaépítészetből három különböző hang szól már a téren: egy homogén, cizellálatlan felületű klinkertömeg; egy mívesen mozgatott, majolikákkal díszített, színesen vibráló dinamikus kompozíció, és egy nyugodt, jó arányú ipari épületegyüttes. Mindezt mérlegelve nem épület, hanem egy szoborszerű térkompozíció született. A tömeg egy organikus „képződmény”, egy „nőtt” jellegű test, egy hullámzó monolit. Egy szabadon formált „dunai kavics”, szinte szabadon álló szobor, ami kontraszthatásával interakcióba lép az eklektikusan változatos korú, stílusú és arányú városi térfal különböző építészeti hangjaival. A látszó beton homogenitásával kiemeli a környezet részletgazdagságát.
Az építkezés helyszíne és koncepciója
Szálloda épül Budapest belvárosának egy frekventált csomópontjában, közel a Dunához, és a Nagycsarnokhoz. A tervezési helyszín a belváros egy izgalmas, frekventált csomópontja, mely közel fekszik a Dunához, az egyetemekhez - és meghatározó módon a Nagycsarnok tömbjéhez is. A most még „szlömös" háromszögletű tér kiváló adottságokkal rendelkezik, hiszen szinte „úszó tömbként" majdnem teljesen körbejárható - érdekes és részletgazdag eklektikus házak térfalai között.
A helyszín tehát a környezethez méltó, igényes és különleges épületet kívánt, ahol - a megítélésünk szerint - a tervezendő tömeg- és homlokzatformálás határozottan mai hangot kell hogy megszólaltasson - nagyvonalúan és képletszerűen. Részleteiben, tagozataiban, anyaghasználatában nem volna ildomos konkurálni a történeti stílusokkal, - de legfőképpen a Petz Samu műépítész által 1897-ben tervezett Csarnok gyönyörű épületével. A trapéz alakú építési telek zártsorúan, de kisebb kontúrral csatlakozik az ELMŰ épületéhez.
A három utcával határolt saroktömböt a Duna és a park felől „közterület céljára átadott" előkertek, díszburkolt sétányok és tervezett zöld parkok ölelik majd körül. A helyszín adottságai, a környezetrendezés és a térfalak tehát egyaránt a zársorú tömb „bezárását" kívánják. A monolit, tömbszerű ELMŰ épület mellett - eklektikus utcakép háttere előtt - zavaróan hatna egy „felnyíló" „L" vagy „U" alakban kitáruló tömeg. Így tehát építészeti - de „szobaszám-maximálási" szempontok alapján is - a keretes, átrium-udvart körülölelő megoldás mellett döntöttünk.
Az épület gyalogos főbejárata a „központi tér" felől nyílik, íves földszinti térfalak között feltárva a lobby „áramló terét". A belső tér központi zónájába szerveztük az épület teljes kiszolgáló rendszerét. A recepció-információ körül és mögött emelkedik a szálloda központi függőleges közlekedő magja - a lépcsőház, - 3 személylift, - valamint a személyzeti/gazdasági lift (amely egyben „biztonsági felvonó" is). A recepció mögött alakítottuk ki a minimális alapterületű szállodai logisztikát az úgynevezett „back office"-t. E központi kiszolgáló zóna belső magja a konyhaüzem és a vizesblokkok tércsoportja, amelyek két irányba is kiszolgálnak, a Duna felőli oldalon a lobby-bár felé.
A gépkocsi forgalom a környezetrendezési tervben meghatározott helyen - a nyugati (Dunai) oldalon kapcsolódik a szállodához. Innen süllyed a gépkocsi rámpa a (-1) szintre, - ahol az épület gazdasági töltése is történik, valamint innen megközelíthetőek a mélygarázs parkolóhelyei is. A gépkocsi lehajtó másik oldalán kapott helyet egy multifunkcionális tér. Ide érkezik a pinceszintekről a méretezett „parkoló lift", és ide érkeznek a pincei parkoló-szintekről a gyalogosan távozó vendégek ill. fizető-, vagy „vendég-parkolók" is. A külső, fedett-nyitott passzázsra fut le a szállodai szintekről az épület 2.
A földszinti galériaszintre kerültek az ún. Általános szobaszintek (1., 2., 3., 4., és 5. A hotelben összesen 150, szintenként 30 darab szoba kapott helyett. Mindet logikus, középfolyosós rendszer a tetőszintekkel együtt mindösszesen 163 db szobával) - amelyből 9-9 a belső zöld átriumra néz. A harmadik (ELMŰ ép. homlokzata melletti) hegyesszögű sarokba kerül a szabadtéri menekülő lépcső, amely közvetlen kapcsolatban van a földszinti átkötő „passzázzsal", - valamint ide került szintenként a szobaasszonyi helyiség is. Ezen általános szállodai szintek lágyan hullámzó homlokzati vonala konzolosan túlnyúlik „az építési helyen". Az előírt mértékben visszalépő, „hullámzó" homlokzattal lehatárolt tetőszinten további 7 db tetőteraszos szállodai szobát helyeztünk el, - valamint egy kis alapterületű, galériás kiképzésű fittness blokkot. E tetőfelépítmény galériás kiképzésű - két szint egy légtérben helyezkedik el. A galériszint több helyen is összekapcsolódik a 6. emelettel, amelynek áramló közlekedő teréből lenézhetünk a 6. emelet közlekedőjére, ill. a fittness is egybefüggő légterű az alsó szintjével. Itt kap helyet a hűtőközpont, tárolók, kiszolgáló terek.
Az épület megjelenésének „alapképlete" vízszintes szalagok véletlenszerűen gyűrt rendszere, - amelyek egy szabálytalan trapéz alakú mag körül egymáshoz képest is mozognak. A létrejövő szabálytalan, mégis homogén forma ugyanakkor csak vízszintes értelemben változik, - így a meghökkentő térhatás ellenére hagyományos módon, könnyen, gyorsan és gazdaságosan építhető, hiszen a szabályos raszteren csak a monolit vasbeton síkfödém kontúrja hullámzik. A tömör attikafal-szalagot mindig szalagablak-sáv követi, - a földszinten és a tetőszinten visszalépő kontúrral -, szabadabban és merészebben vezetett vonalakkal. A visszalépő tetőszinti felépítmény előtt tetőteraszt alakítottunk ki - benne növényszigetekkel - amelyek növényzetét a homlokzat síkjáig is kiengednénk.
A tervezetten szabálytalan épület tömör felületeit úgynevezett „roncsolt-beton" burkolattal látnánk el. Ez a helyszíni, monolit technológia egyrészt alkalmas a torz-felületek lekövetésére is, - másrészt nem konkurál a környezet míves, kiselemes homlokzatképzésével, - ugyanakkor a homlokzati tűzterjedésnek is gátja.
A munkatér határolása az agyagrétegbe befogott, egy sorban hátrahorgonyzott egy sorban födémmel megtámasztott résfallal készül. A lemezalap alatt zsompokba telepített nívószabályzós szivattyúkkal a résfalak közti területre esetlegesen beszivárgó talajvíz az épület teljes élettartama alatt alacsonyan tartható. A résfal az építkezés ideje alatt horgonyzással és belső támasszal lesz megtámasztva, végleges állapotban a pincefödémek tárcsaként támasztják össze a szemben álló résfalakat. Az alapozást lemezalappal, mélyalapokkal (pl. fúrt cölöpök), vagy ezek kombinációjával is ki lehet alakítani. Az alaplemez a résfalba lesz bekötve.
A földszinten viszonylag ritkán álló függőleges tartószerkezeteken tekintélyes kiváltó gerenda rendszer van. Ezen áll az 1. emelettől megváltozott szerkezeti rendszer; a szállodai szobák alkotta geometria határozza meg a sűrűn álló vasbeton falakból álló falszerkezeti kiosztást, melyen vékony vasbeton lemez van. Az általános födémek a sűrű alátámasztások és könnyű padló rétegrend miatt mindössze 16 cm vastagsággal készülnek. Az épület függőleges tartószerkezeti monolit vasbetonból készül, - méreteiket a teherbíráson kívül a tűzvédelmi előírások is befolyásolják. A falak tárcsaként működnek, a függőleges terhekre és a szélből, valamint a földrengésből számított vízszintes terhekre egyaránt. Az épület merevítését a közlekedő vasbeton mag- és a vasbeton falak biztosítják.
Műszaki megoldások és innovációk
Az épület részére új vízbekötést tervezünk. A vízbekötés a pinceszinten kerül kiépítésre. A vízmérő helyiségbe 1 db kombinált vízmérő kerül. A fűtési és hűtési hálózat kiépítésére vízlágyítót tervezünk. Az uszodagépészet részére csatlakozást biztosítunk. A hőtermelő az épületben kondenzációs gázkazán, melyet az épület pinceszintjén helyezünk el. A szobaegységek fűtése az előtér álmennyezetében elhelyezett négycsöves fan-coil készülékkel történik. A légtechnikai berendezések rendszereibe hővisszanyerőket tervezünk.
Az épület hűtőközpontját előreláthatólag a pincébe és a földszinti álmennyezetben helyezzük el, - a hűtőgépet pedig a tetőszintre helyezzük akusztikai védelem mellett. A létesítmény villamos energia ellátása az épület 1. pinceszintjén telepítendő energia-ellátó központból történik. A tervezett alelosztó berendezések önálló fővezetéki hálózatot kapnak. Minden elosztó berendezést áramtalanító kapcsolóval kell ellátni. A főelosztó berendezés moduláris struktúrájú. Az erőátviteli hálózat az egyéb rendszerektől villamosan elkülönítve készül, így az esetleges indítási áramok a többi villamos berendezésre nem lehetnek káros hatással. Minden technológiai egységnek külön elosztót és fővezetéket tervezünk. Erőátviteli és termikus fogyasztók helyi feszültségmentesítési lehetőségéről gondoskodunk. A világítástechnikai kialakításánál mindenhol energiatakarékos fényforrások elhelyezésével számolunk, de a reprezentatív tereknél egyéb világítási módok pl. halogén vagy LED is alkalmazásra kerülhet. Az épületben biztonsági- és irányfény világítást létesítünk.
Az épület megjelenése és a környezet viszonya
A Csarnok téri Meininger Hotel épülete meglehetősen megosztó, a szó eredeti értelmében. Mármint, manapság arra szokták mondani, hogy megosztó, amit senki nem szeret, de ez a ház nem ilyen - ez tényleg megosztja a közönséget. Ezekre a helyzetekre szoktam azt írni, hogy egy nem igazán jól megfogalmazott kérdésre ez volt a legjobb válasz.
A Csarnok tér, ahogy mi ismertük mostanáig, egy nem túl nagy tér volt a Vásárcsarnok mögött, amit határozott téglahomlokzattal egy 1963-ban Léstyán Ernő által tervezett trafóház zárt le délről. és ott az Imre utca utolsó házának kéne állnia, amely soha nem épült fel. Egyrészt, mert mégiscsak egy budapesti belvárosi tér felét építették be. Másrészt, mert egy igen színvonalas homlokzatot tüntettek el ezzel. Persze egy teljes egészében vörös téglával burkolt, szalagablakos modern épület még csak nem is megosztó. Én mindkét okból sajnálom a beépítést: nagyon meg kell becsülni minden zöld vagy zöldíthető - meg egyáltalán, minden szabad - teret a városban, és hát annak a vagány homlokzatnak az eltűnése is elszomorít. De megszületett a döntés, hogy ide egy hotelnek kell épülnie.
Vadász Bence és Miklós Zoltán feladata nem volt annyira magától értetődő, a környék ugyanis elképesztően eklektikus. A telekkel szemben Pecz Samu neoromán Központi Vásárcsarnoka, mellette Ybl Miklós neoreneszánsz Fővámháza (a "Közgáz"), aztán jönnek a századfordulós ipari építészet emlékei, a Közraktárak, meg a már emlegetett modern transzformátorház. A többi, méretben, eleganciában és stílusban is eklektikus századfordulós házáról, a Bálna, meg a Corvinus kortárs építészetéről most ne is beszéljünk.
Elsőre talán szokatlanok a betonból formált szerves alakzatok, amelyek egyszerre idézik meg az organikus és a brutalista építészetet. Pedig valójában nem áll egymástól távol a kettő, elég csak Makovecz Imre korai alkotásaira gondolni, mondjuk az 1969-es, csodálatos Bodrog Áruházra. Ez az épület is ilyesmi: egyéni hangulatú, jó ránézni, észrevenni a homlokzatán a játékokat, közben van az egésznek egy kellemes hetvenes éveket idéző hangulata.
Vadász Bence elmondása szerint a homlokzatnál kifejezetten a műemléki tervtanács vetette fel, hogy mi lenne, ha látszóbetont használnának. Ezt a különös hullámzást ugyanis csak valamilyen homogén anyagból vagy apró elemekből kirakva lehet megvalósítani. A tégla már kicsit túl sok lett volna a környéken. A beton szürkesége még megy is a szomszéd téglavöröséhez. Az egyik oldalon simul a Csarnok téri trafóház homlokzatához, a másikon merőlegesen beleszalad. Építéskor a két ház nagyon ijesztően nézett ki egymás mellett, hiszen a hotel egyik oldalon tökéletesen illeszkedik a trafóház falához, a másik oldalon viszont egyszerűen nekimegy a homlokzatának. Ráadásul ott volt a régi ablaksor, amitől építés közben nagyon buherakinézete volt az egésznek. Sőt, ha nagyon jó indulatú akarok lenni, így legalább maradt valami a homlokzatból, nem telepedtek rá teljesen.
A Meininger olyan, mint egy luxus kollégium: megspórolnak maguknak és a vendégeknek egy csomó szállodai szolgáltatást, amitől olcsóbb az egész. Ugyanakkor nem egy leszakadt, lomokkal berendezett youth hostelben kínál szállást, hanem egy menő házban a belvárosban. Nagyjából így lehetne összefoglalni a lényeget. Van bár, étterem, miegymás, de van egy hatalmas közös konyha is. A lobbi elmehetne egy dizájnhotelének is, de fenn hatszemélyes, emeletes ágyas szobákból nyílik a panoráma. A földszint - némi szinteltolással az elsőn keresztül - körbejárható, közben ejtőzőhelyek vannak, sűrűn megszórva konnektorokkal és USB-portokkal. Az építészek elképzelése szerint jobban nyitott lett volna mindkét irányba, de végül a szállodavezetés úgy döntött, az Imre utca felé zárva tartja a teret biztonsági okokból. Jó lenne, ha jobban nyitna a Meinger a város felé, de lehetőség adott: úgy van megtervezve, hogy akár nyithatna is.
A telken az utóbbi időben parkoló működött, és az önkormányzat az épülethez kötelezően egy 500 férőhelyes parkolót írt elő. Ez elég sok, tekintve, hogy a ház vendégei közül szinte senki nem érkezik saját kocsival. Hosszas huzavona után végül 130 helyet alakítottak ki négy szinten. Ezeket persze továbbra sem a vendégek használják elsősorban.
Összefoglalva, izgalmas épület lett a Meininger, ebből a helyzetből ezt lehetett kihozni. Ismerve a budapesti felhozatalt, nagyon is jól jártunk.
tags: #meininger #hotel #onkormanyzat #epitesi #engedely #csarnok