A telekadóztatás jogi és gyakorlati kérdései Magyarországon
A telekadóztatásra vonatkozó joggyakorlat ismertetése nem felel meg az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközését állító indítvánnyal szemben támasztott törvényi követelményeknek. Az indítványban meg kell jelölni, hogy az alkalmazandó önkormányzati rendelet valamely rendelkezése mely más jogszabályba ütközik, mi ennek az indoka, és melyek az azt alátámasztó bizonyítékok.
Az alapügy és az indítványozó érvelése
A Budapest Környéki Törvényszék előtt folyó perben a felperes, egy zártkörűen működő részvénytársaság, 2017-ben 46 őrbottyáni ingatlan tulajdonosa volt. Az Őrbottyán Nagyközség Jegyzője határozatával a felperest a 2017. adóévi telekadó kötelezettségének 10 128 000 forint éves összegben állapította meg. Az alperes a határozatát az akkor hatályban lévő, Őrbottyán Nagyközség Önkormányzat Képviselő-testületének a helyi adókról szóló 24/2012. (XI. 30.) önkormányzati rendeletére (Ör.) alapította.
Az alapügy felperese keresetet terjesztett elő az alperes határozatával szemben, állítva, hogy a kiszabott adó mértéke konfiskáló, az nem igazodik sem az adóalany teherviselő képességéhez, sem a helyi sajátosságokhoz, továbbá az Ör. nem differenciál, s vele szemben diszkriminatív. Módosított keresetében elsődlegesen azt kérte, hogy a bíróság az alperes határozatát változtassa meg akként, hogy a 2017. évre kivetett telekadót törölje, adófizetési kötelezettségét 0 forintban állapítsa meg.
Az indítványozó a Kúria Önkormányzati Tanácsának eljárását kezdeményezte, arra hivatkozva, hogy az önkormányzat illetékességi területén lévő beépítetlen telek adókötelezettségét megállapító Ör. 4. § (1) bekezdése ellentétes a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (Htv.) 17. §-ával, valamint a Htv. 52. § 16. pontjával, amely a telek fogalmát határozza meg. Ezzel egyidejűleg azt is állította, hogy az Ör. vitatott rendelkezése megismétli a magasabb szintű jogszabály, így a Htv. fenti rendelkezését.
Az indítványozó előadta, hogy az Ör. 4. § (3) bekezdése sérti az Alaptörvény XXX. cikkében és a Htv. 6. § c) pontjában rögzített arányos közteherviselés elvét és a Htv. 7. § g) pontját azzal, hogy „különböző adómértéket állapított meg belterületi és a külterületi telkek vonatkozásában”.
A Kúria Önkormányzati Tanácsának döntése és indokolása
A Kúria Önkormányzati Tanácsa az indítványt nem találta megalapozottnak. Az indítvány nem tartalmazta a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (Kp.) 143. § (2) bekezdés c) és d) pontjában foglaltakat, amelyek szerint az indítványnak meg kell jelölnie a sérelmezett jogszabályi rendelkezést, annak indokát, valamint az azt alátámasztó bizonyítékokat.
A Kúria megállapította, hogy az Ör. vitatott rendelkezése megjelöli az adótárgyat, ami telekadó esetében értelemszerűen az önkormányzat illetékességi területén lévő (beépítetlen) telek, földterület. Az indítványozó azonban nem fejtette ki, hogy az Ör. milyen ellentétet hordoz magában a Htv.-hez képest, ez az ellentét miként befolyásolja az előtte fekvő ügy elbírálását, és az Ör. hogyan lehet egyszerre ellentétes azzal a magasabb szintű jogszabállyal, amelyet egyúttal - az indítványozó állítása szerint - „megismétel”.
Ami az eltérő adómértékek alkalmazását illeti belterületi és külterületi telkek vonatkozásában, a Kúria rámutatott, hogy az indítványozó nem jelölte meg, hogy miért jogszabálysértő ez a differenciálás, amely az idézett kúriai gyakorlat alapján éppen a differenciálás meglétét támasztja alá. Továbbá, a felperes külterületi ingatlana tekintetében ez kedvezőbb lett volna, mintha arra a belterületi adómértéket kellett volna alkalmazni.
A Kúria hangsúlyozta, hogy az indítványnak nem a Kúria Önkormányzati Tanácsának gyakorlatát kell ismertetnie, hanem azt kell megjelölnie, hogy az előtte fekvő ügyben alkalmazandó önkormányzati rendelet mely jogszabályba ütközik és mi ennek az indoka, továbbá melyek az azt alátámasztó bizonyítékok. Ezen indokok alátámasztásául szolgálhat a kialakult gyakorlat ismertetése, de önmagában a határozatokban foglaltak idézése nem felel meg a Kp. követelményeinek.
A telekadózás általános szabályai
A magyar adórendszer központi és helyi adónemekből épül fel. A helyi adók az önkormányzatok bevételét képezik, így a helyi adókról szóló törvény (Htv.) keretei között az önkormányzatok települési adókat vezethetnek be, beleértve az építményadót és a telekadót.
A telekadó alanya az, aki a telek tulajdonosa az év első napján. Ha több tulajdonos van, akkor a tulajdoni hányaduk arányában kell megfizetni az adót. Az adó alapja általában a telek négyzetméterben számított nagysága, vagy a telek korrigált forgalmi értéke. Az önkormányzat rendeletben határozza meg az adó mértékét, amelynek felső határát a törvény rögzíti (maximum 200 Ft/m²/év vagy a korrigált forgalmi érték 3%-a).
Mentességek és kedvezmények
A telekadó alól törvény által biztosított mentességek is vannak. Ilyen például az épület hasznos alapterületével megegyező méretű telekrész, a mezőgazdasági művelés alatt álló belterületi telek, az építési tilalom alatt álló telek adóköteles területének 50%-a, valamint bizonyos termék-előállító üzemekhez tartozó védő-biztonsági területek.
A helyi önkormányzatok rendeletükben további kedvezményeket is biztosíthatnak, például bizonyos méretű üres telkek, zártkerti ingatlanok vagy szociális alapú mentességek formájában.
Adókötelesség keletkezése és megszűnése
A telekadó-kötelezettség általában az év első napján keletkezik, és az év utolsó napjával szűnik meg. Ha egy telek művelési ágát szüntetik meg, vagy az épületet lebontják, az adófizetési kötelezettség az eseménytől függően módosulhat.
A telekadót évente két egyenlő részletben kell megfizetni, március 15-ig és szeptember 15-ig. A tulajdonosoknak minden év január 15. napjáig kell bevallást készíteniük az önkormányzat adóhatósága részére, ha változás állt be a telekkel kapcsolatban.
Az ingatlanadókról és -értékelésekről
Az építményadó és a telekadó kapcsolata
Az építményadó és a telekadó is vagyoni típusú helyi adó, de más a célpontjuk. Az építményadó az épületre, épületrészre („építményre”) vetett helyi adó, míg a telekadó magára a telekre, vagyis a földrészletre vetett helyi adó. A két adó nem fizethető egyszerre ugyanarra a területrészre: ahol épület áll, ott építményadó van, és mentes az ugyanekkora telekrész a telekadó alól.
A Kúria több döntésében is megerősítette, hogy az építményadó és a telekadó különböző adótárgyak után kerül kivetésre, így ezek együttes alkalmazása nem sérti az adótöbbszörözés tilalmát.
A telekadó hatása és a tulajdonosi teendők
A telekadó befolyásolja a telek piaci értékét, különösen, ha magas a négyzetméterre eső adó. Magas adó esetén a vevők kevésbé keresik az adott övezet telekeit, és a spekulatív célú telektartás költségesebb lehet.
Tulajdonosként fontos, hogy mindig tájékozódjunk az adott önkormányzat helyi adórendeletéről, mivel ez határozza meg a telekadó és építményadó részleteit. Változás (építkezés, bővítés, tulajdonosváltás) esetén adatbejelentési kötelezettségünk van. Vita esetén javasolt ellenőrizni a tulajdoni lapot és a rendeletet, írásban észrevételt tenni, majd szükség esetén fellebbezni.
tags: #mitol #fugg #a #telekado